Anyu! Nem működik!

Anyu! Nem működik! Segíts!

Hogy utálom ezeket a mondatokat! jön a kis ember, kezében a több ezer forintos műanyag bisz-basszal, ami pár hónap után megadja magát az enyészetnek.

Általános megállapítás: a drága még annyira sem működik, mint a legolcsóbb elemes lótúró. Azok kikészíthetetlenek. Ilyenek az Anyámtól kapott daloló rettenet állatkák, rokontól kapott üvöltő-éneklő-szirénázó autók, játékhangszerek, aminek a hangja nem állítható, és ordít, mintha a süketek intézetébe szeretne felvételt nyerni, mint zajpedagógus….
Ezek az atomtámadást is túlélik, elemcseréhez minimum egy kibelezéshez hasonló folyamat kell, aztát tű-cérna, hogy a kitömött, megölt állatot álcázd és “jaj kifogyott az elem de sajnálom” mondattal rövidre zárd. Rövidre zárd… erre még visszatérek… Minden esetre a gyerek jó érzékkel megtalálja a kidobott zenélő egységet és azt nyomogatja. Lalalalallalallalaala…
A zenélő autók már kibontáskor eltörnek, de zenélnek!!!

Anyámat megfenyegettem már, hogy kap egy karácsonyi dalokat éneklő fát karácsonyra, kifogyhatatlan elemmel és felteszem a szekrény tetejére, ahonnan nem tudja levenni. Jó szórakozást.

De térjünk rá a kínai ipar elnyűhetetlen biszbaszaitól a kínai ipar qrva drága de annál érzékenyebb biszbaszaira. Ma egy “transzformersz” jutott számomra megtiszteltetésül.

Nem írom le mennyi volt. A hajam leégett és sikítva tomboltam nyilvánosan az áruházba, NEM-et üvöltve, de apa és a gyerek cuki mosolya győzött. Ugyan már tőlünk olyan ritkán kapnak ajándékot…

Nem volt mit tenni, felvettem a szemüvegem és gondosan gyűjtve a csavarkákat elkezdtem szétbontani. Odabent gyönyörű rendezettséget találtam. Két dolgot azonnal megállapítottam: A műanyag nyomogatható fej nem nyomogat semmit. Negyed milliméternyi érzékelőt kellene megnyomnia egy negyed milliméternyi műanyag kitüremkedésnek. Nem jön össze. Na de ha működik akkor lenyomva a kapcsolót működnie kell. Nos nem.

Még találtam benne 3 db, 1 milliméternyi kapcsolót. Mindegyiket óvatosan a picike csavarhúzó fejével megnyomogattam, valahol zárnia kell az áramkörnek, de nem tette. Szakadást nem láttam ez bizony zárlatos… nincs mit tenni. De igen! Apa mérőműszerével megnézem, van-e két pont között áram. Apa szekrényét ki is nyitottam, majd gondosan be is zártam…

Nincs mit tenni! – mondtam a pittyedt szájú gyereknek, aki idegességében 10-szer állt be a fénybe, hogy egy vakond előbb lássa meg a feltárt területet, mint én, szemüvegben…

Visszacsavarozom…

Gondosan visszacsavargattam az aprócska csavarokat. Fájt a szívem. Megfordítom, kilóg a bele. Egy vezetéket kizártam. Összes csavar ki, visszadugdosom a tekergő vezetélet, összes aprócska csavar vissza.

Kint maradt a fej kapcsoló! Most már elééééééééééééééééééééééééééééééééééééég!

Gondosan kicsavargatom a csavarkákat, visszatűröm a fejét, visszanyomorgatom a belét, visszacsavarom a csavarkákat kész!

Eltelt fél óra a játék pont olyan rossz, mint volt.

Ottrohadjonmeg!


 

 

 

Mi kell egy jó házassághoz?

Mi kell egy jó házassághoz?

1. Szerelem és elkötelezettség.
Mindkét félnek akarnia kell a kapcsolatot. Az érzések jönnek mennek, de az elhatározás, hogy összetartunk kell hozzá.
2. Szex.
Működő házassághoz kell. Ahol nincs, ott már csak barátság van, vagy az sem.…
3. Belátás.
Annak meglátása, hogy nem vagyunk magunk sem töléletesek és a hibáinkkal kell a másiknak együtt élni. Aki szintén nem tökéletes.
4. Megbocsájtás és türelem. Mert mindenki követ el hibát. (3.) Bocsáss meg és lépj túl! Szexmegvonással, étellel, (meg mással sem) büntetünk. Aki ezt használja, a gondolat megfogalmazásakor vesztes.
5. Idő.
Minőségi együttlét. A házassághoz fontos a közös érdeklődési kör és értékrend, és a közös èlmények.
6. Őszinteség és bizalom. Nem kell ragozzam.
7. Kommunikáció.
Gyerekek, telefon nélkül, odafigyeléssel. Ahol nincs beszélgetés, nem csak logisztikai megbeszéljés, ott baj van. Együtt kell nevetni!
8. Önzetlenség.
Őszintén kell örülni másik örömének. Ez tartja össze a kapcsolatot. Kimutatták, nem azok maradnak együtt, akik a bajban összekapaszkodnak, hanem az a mutató, hogy az örömben együtt tudnak örülni. Részt vesznek a másik boldogságában és vele örülnek. Nem rég olvastam egy madárka tesztről. Friss házasokat vizsgàltak. Egyiket kérték, hogy menjen az ablakhoz és mondja: Nézd de szép az a kismadár a fán! A másik odament és megkérdezte: “Mutasd, hol!”
Vagy azt mondta: “Szuper! “
Évek múlva a párokat meginvitálták. Találjátok ki melyik párok maradtak együtt!

Eltört az ujjam, hiába fújtam…

Február 14.

Kértem 2 nap betegállományt. “Pechemre”, nekem olyan a munkám, hogy itthon is simán tudok dolgozni. Ez inkább a lelkemnek kell. Egész nap feküdtem. A fájdalmaim teljesen elmúltak. Délután hazahozta Apa a srácokat és éjfélig őrült stresszben, határidőre dolgozott. Mondanom sem kell, tettem a dolgom.
Eredménye: úgy fáj, mintha most tört volna el. Nincs begipszelve, csak ragasztóval rögzítve, de esküszöm, jobb lenne. Sîrva, őrjöngve az idegtől feküdtem le. A mai napom még szaba…d. Próbálom legalább az idegeim helyretenni.

Vár a 34 Ft-os luxusfürdőm és olvasni fogok. Aztán kigondolom, hogyan lehetne ezt a rohadt törést jól rögzíteni, mert ahogy az orvos mondta kevés. Igaz azt is írta “teljes, abszolút kímélet, 4 hét betegállomány”. Ez hasonlít az fül-orr-gégészhez, aki 2 hét némaságot írt elő hangszálműtét előtt. Azóta sincs megműtve… ének helyett csak a meleg levegő jön. Még ordítani tudok, ha fáj az ujjam. 😀😀😀😀 Vazzeeeee😜
Ez van…. Lesz jobb.
Kiegészítés: ilyenkor tudom meg, ki a barát. Két anyuka is jelentkezett, hogy hazahozza a gyerekeket, ha kell. ❤❤❤

Február 12.

Ez bizony tegnap eltörött… a játszóházban Gréti kiabált, én futottam, egy kisgyerek pedig keresztbe futott. A kiujjam pedig kifordult az eséskor…

Kegyelem

Kegyelem

Amikor anyából kisgyerek lesz

Elgondolkodtam és átértékeltem a dolgokat. Hibát követtem el és nagyon bántott😌 Egyáltalán nem éreztem bűntudatot, hisz nem szándékos volt, ráadásul nem gondoltam súlyosnak. De ahogy kinézett a helyzet, bizony megijedtem. Nem akartam csalódást okozni, és féltem tőle, hogy azt okoztam. Fájt. Csak arra vágytam megússzam és ne legyen baj. Féltem, szorongtam sírtam és sajnáltam magam. Mint egy kisgyerek.
Mint egy kisgyerek?-kérdeztem magamtól.
Pont úgy mint egy kisgyerek.
Ekkor elszégyeltem magam. Láttam a rosszalkodó gyerekeim riadt, síró arcát, – amikor nem is nagy dolgot tettek, csak gyerekek voltak, – és magamat, ahogy nevelő szàndékkal szigorúan dorgálom őket.
Pedig nekik is jár a kegyelem. Nekik is jár a megértés. Nem attól lesznek jobb emberek, hogy jól kikapnak, mert úgyis tudják, hogy rosszat csináltak, hanem attól, ha elmondom miért volt veszélyes a tettük és utána megkegyelmezem nekik. Úgy, ahogy én szerettem volna, hogy valaki azt mondja:

“Minden rendben lesz!”

Anya aludni megy

Anya aludni megy

Anya és Apa tv-t néztek, mikor Anyu azt mondta: „Későre jár, fáradt vagyok, megyek, lefekszem.”
Bement a konyhába, megcsinálta a szendvicseket másnapra, elöblítette a popcornos tálat, húst vett ki a fagyasztóból a másnapi ebédhez, leellenőrizte a müzlis dobozokat, feltöltötte a cukortartót, tányért, kanalat tett az asztalra, bekészítette a kávéskannát másnap reggelre.
Néhány nedves ruhát betett a szárítóba, egy adag ruhát tett a mosógépbe, kivasalt egy pólót. Felvarrta a lelógó gombot. Felvett néhány ottfelejtett játékdarabot az asztalról, visszatette a telefont a töltőre, a telefonkönyvet pedig a fiókba. Megöntözte a növényeket, kiürítette a szemetest, és felakasztotta a törülközőt száradni.
Ásítozva és nyújtózva egyenesen be a hálóba. Megállt az asztalnál, írt néhány sort az egyik tanárnak, kiszámolt egy kis pénzt a túrára, előhúzta a szék alá rejtett munkafüzetet. Aláírta, megcímezte és felbélyegezte barátainak a születésnapi képeslapot, és irt egy rövid listát a fűszeresnek. Mindkettőt a táskája mellé tette.
Aztán megmosta az arcát 3:1 lemosóval, majd éjszakai krémet tett rá, megmosta a lábát, lereszelte a körmeit.
Apa kikiáltott: „Azt hittem, hogy lefekszel!”
„Már megyek” – felelte.
Vizet öntött a kutya táljába, kiengedte a macskát, majd meggyőződött arról, hogy az ajtók zárva vannak, és az udvari lámpa ég. Minden gyerekénél lekapcsolta az ágy melletti éjjeli lámpát és a tv-t. felakasztott egy inget, bedobott néhány koszos zoknit a szennyestartóba, majd volt egy rövid beszélgetése a még fönt lévővel, aki még mindig a házi feladatát csinálta. A szobájában beállította az ébresztőt, kitette a másnapi ruháit, sámfát tett a cipőjébe. Még 3 dolgot adott a 6 legfontosabb megteendő listájához. Elmondta az imáját, és elképzelte jövőbéli terveinek befejezését.
Ezalatt Apa lekapcsolta a tv-t, és kihirdette, hogy nincs semmi különös tennivaló. „Megyek aludni.” És ment. Minden egyéb gondolat nélkül.
Van itt bármi különleges?
Tudod-e már, miért élnek tovább a nők…?
Forrás: Érted vagyok 2008. december

Sóska Sóbarlang

Sóska Sóbarlang – Játszva gyógyulsz

Sóbarlang ami kreatív, nagyontudományosan technikaiminden és gyönyörű.

De főleg gyógyító, gyerekelnyelő, anya-baba-relaxáló, megmentőhely.

A Facebookon találtam rá – ahol vállalkozó anyukák új ötleteit bújtam – Brigire és az általa vezetett Sóska Sóbarlangra.
Az én ingerküszöböm igen magas, kevés dolog fogja meg a tekintetem, de valahogy ez a hely újra és újra eszembe jutott. Voltam már sóbarlangban, nagyon uncsi hely volt, sosem gondoltam, hogy ebben a témában ennyire izgalmas ötletek is lehetnek. De igen.

Mikor beléptem az előtérbe, barátságos hangulatot tapasztaltam, ami arról árulkodott, nem rég nagy munkában voltak itt apró kis kezek. Itt bizony kérem élet van. A gyerekeim belevetették magukat a sóbarlangba, és – amíg a teámat szürcsöltem és Brigi hihetetlen kreatív ötleteit bámultam szájátátva,- a hangjukat sem hallottam.

Persze, hogy kíváncsi lettem mi van odabent! Beléptem, és olyan Csillásan majd bepipiltem a gyönyörtől. Egy szuper cseppkőbarlangban találtam magam.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Közben Brigi, aki úgyamúgy matematikusnak tanult, öntötte a köbméter-kilogramm, légköbméter adatokat, a speciális szellőztető rendszerről, a spéci párolgó sóoldatról, a tudományos eredményekről, tüdőgyógyásszal való értekezéséről. Na én ez az ember vagyok. Itt már pillogtam! Megfogható számok! Imáááádtam, pedig még csak 5 perce sózódtam.

 

 

 

Beleástam magam a témába! Nem igaz. Beleástak a gyerekek a sóba! A finom padlófűtéstől és a párolgó sótól már lementem alfába, meg bétába, és még több görög betűbe.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

De az idő lassan lejárt. A hasam is korgott. Eljött a búcsú perce.
Csendben indultunk és teljesen ellazulva ültünk be az autóba. A gyerekek nem veszekedtek. Békében utaztunk. Másnapra nátha mentesen ébredtünk.

 

 

Éjszaka az Elevenparkban

Éjszaka az Elevenparkban – amikor a játszóházat elfoglaljáák a felnőttek.

István nem tudott velem jönni, mert valakinek a gyerekekre is vigyázni kellett, ezért kiírtam a Facebookra, kinek van kedve velem eljönni este azon alkalomra amikor a játszóház csak felnőtteknek tart nyitva. Panna írt és jött. Azonnal.
Izgatottan parkoltam le és alig vártuk, hogy megérkezzünk.
Tüneményes fiatal gárda várt a recepciónál, a gyors bejutás után összenéztünk, és már futottunk is!
A nagy buborékon a húszon, harmincon és én negyvenen felüli próbáltuk ki a tiltótáblán olvasottakat: Egymást kilőni tilos! Ha nem arra van a buborék hát semmire! Mint a rossz gyerekek… az adrenalin beindult, mi pedig alkohol nélkül is megszédültünk, a szánk pedig már ettől fülig ért. Még szép, hogy megpróbáltuk kilőni egymást!!! 😀

Hadd lobogjon a hajunk!
Ugye, hogy nincs rajtam zokni? 😀

A vulkán olyan egyszerűnek tűnt. Bár a harmadik nekifutás és visszacsúszás után csaltam.

 

 

 

 

A zokniajaimat levettem és beraktam a cicitartómba. Így kétszeresen is jól jártam… és a lábam sem csúszott… 😀

 

 

 

 

 

 

 

A krokodil szájájában készített fotók vállalhatatlanok. Hogy is mondjam, nem nőiesen gördültünk ki belőle! 😀 😀 😀

Ülünk a motoron

 

Ülünk a motoron… és kész!

Ezután vad motorozásba kezdünk, minden szinten! Bár Panna félt a nyanyavezető háta mögött, a motorversenyen már őrülten hajtott és nyert. Igaz a motorok egy sebességgel mentek és ő indult előbb…:D

 

 

 

 

 

Levitálni jó

 

Nagyon sokat vártunk az Antropos fotósára,aki buzgón kattingatott a csinos lányokpedig mosolyogtak. Kiugráltuk a tüdőnket is, ezért én úgy gondoltam leülök. A levegőre. Mert ilyet is tudok. Ekkor érkezett Péter és megörökítette.

 

A kalandparkot úgy tervezték, hogy bárki végig tudjon rajta menni. Nem tudta ezt egy lány, aki megriadva a feladat nagyságától, úgy döntött, hogy ő márpedig visszafordul. Igen ám, de sorosan voltunk bekötve, onnan aztán csak egymás után jutottunk előre, mint a libák. Lett is belőle galiba, amikor visszafordítottuk. “Menj, járj szerencsével!”

Kalandpark, esőben is!

Kicsit lassan haladtunk, de a bulizenére jót táncoltunk minden póznánál. A kongával támadó dj nagyon jó zenét nyomott, mi pedig Pannával ráztuk ahogy kifért. Kalandpályán még úgy sem táncoltam! 😀

 

 

Érdekesen megy 😀

 

Ez a cucc úgy működik, mint Peti fiam távirányítós autója, csak benne ültünk! Cooool!!!

 

 

 

 

Bemelegítés

 

Odafent

 

Még sosem másztam mászófalon, így Pannával jobbnak láttuk, hogy bemelegítsünk a “nagy fal” előtt.

 

 

 

 

 

Dobpergés…. tadadadadadammmm…

 

 
De ez még semmi, csúsztunk- másztunk, lőttük egymást szivacslabdával, korongos játékot játszottunk, és nevettünk. Annyit nevettünk, amennyit nagyon-nagyon rég nem nevettem.
Kinek ajánlom? Mindenkinek! Panna a húszas éveiben jár én negyvenen jól felül. Gyereknek lenni pedig jó, ha a három óra olyan gyorsan el is rohan.