Eltört az ujjam, hiába fújtam…

Február 14.

Kértem 2 nap betegállományt. “Pechemre”, nekem olyan a munkám, hogy itthon is simán tudok dolgozni. Ez inkább a lelkemnek kell. Egész nap feküdtem. A fájdalmaim teljesen elmúltak. Délután hazahozta Apa a srácokat és éjfélig őrült stresszben, határidőre dolgozott. Mondanom sem kell, tettem a dolgom.
Eredménye: úgy fáj, mintha most tört volna el. Nincs begipszelve, csak ragasztóval rögzítve, de esküszöm, jobb lenne. Sîrva, őrjöngve az idegtől feküdtem le. A mai napom még szabad. Próbálom legalább az idegeim helyretenni.

Vár a 34 Ft-os luxusfürdőm és olvasni fogok. Aztán kigondolom, hogyan lehetne ezt a rohadt törést jól rögzíteni, mert ahogy az orvos mondta kevés. Igaz azt is írta “teljes, abszolút kímélet, 4 hét betegállomány”. Ez hasonlít az fül-orr-gégészhez, aki 2 hét némaságot írt elő hangszálműtét előtt. Azóta sincs megműtve… ének helyett csak a meleg levegő jön. Még ordítani tudok, ha fáj az ujjam. 😀😀😀😀 Vazzeeeee😜
Ez van…. Lesz jobb.
Kiegészítés: ilyenkor tudom meg, ki a barát. Két anyuka is jelentkezett, hogy hazahozza a gyerekeket, ha kell.

Február 12.

Ez bizony tegnap eltörött… a játszóházban Gréti kiabált, én futottam, egy kisgyerek pedig keresztbe futott. A kiujjam pedig kifordult az eséskor…