A lefele gomb

Bevásárlóközpont, szombat, 1000 ember. Hazaindulunk, megállunk a liftnél. Pöti nyom egy lefele gombot. Nem világít. Várunk, semmi.
Pöti megint nyom egy lefelé gombot, Gréti is megnyomkodja. Gyerekek, várjunk kicsit, hátha működik, csak nem világít, ne nyomkodjátok. Semmi.
Gréti: “Nyomjuk meg felfelé is”, és megnyomja, mivel egyetértek. felfelé világít, állunk, semmi.

Kis gyerek, nagy kéz-fekete köröm. Odajön, nyomkodja a lefelé gombot. 5-ször. Semmi.
Anyja is nyomkodja. Megvan kitől örökölte a kezet. Őőőőő, nem csak a kezet. Ezek Nagyék!

Állunk.

Csini pipi, két gyerek. Jön, meglátja csak felfele világít a lift gomb. Végig néz minket, sajnál. “Szegény tudatlanok, ők is azt gondolják lent a lift és fel kell hívni a felfele gombbal. Szerencsére én nem csak szép vagyok…” -látszik az arcán, odanyúl, nyom, semmi. Nyomkod, mintha morzézna.

Én: “Nyugodtan nyomd meg még százszor, hátha neked sikerül, csak nekünk idiótáknak nem.”

Telitalálat, ideges lesz. Felfelé megy a lift, beugrik gyerekestül, mi maradunk. Nagykezűek összemorrannak:
Nagyné – Miért nem szálltunk be?
Nagy babakocsival – Mert felfelé ment.
Nagyné – Mi van, ha csak felfelé megy? Jön majd lefelé is velünk.
Nagy – Majd a következőbe.
Nagyné – Mi van, ha teli lesz?
Nagy jelentőségteljesen megtolja legkisebb nagykezűt – Mi akkor is beférünk.

Hátra nézek, mosolyognak. Mosolygok. Most kezdem én is kényelmetlenül érezni magam.

Lift jön. Felfele. Azanyád. Benyomakodunk. Megyünk fel, megyünk le. Végre. Mindenki elégedett, kedves, mosolyog.

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.