Kegyelem

Kegyelem

Amikor anyából kisgyerek lesz

Elgondolkodtam és átértékeltem a dolgokat. Hibát követtem el és nagyon bántott😌 Egyáltalán nem éreztem bűntudatot, hisz nem szándékos volt, ráadásul nem gondoltam súlyosnak. De ahogy kinézett a helyzet, bizony megijedtem. Nem akartam csalódást okozni, és féltem tőle, hogy azt okoztam. Fájt. Csak arra vágytam megússzam és ne legyen baj. Féltem, szorongtam sírtam és sajnáltam magam. Mint egy kisgyerek.
Mint egy kisgyerek?-kérdeztem magamtól.
Pont úgy mint egy kisgyerek.
Ekkor elszégyeltem magam. Láttam a rosszalkodó gyerekeim riadt, síró arcát, – amikor nem is nagy dolgot tettek, csak gyerekek voltak, – és magamat, ahogy nevelő szàndékkal szigorúan dorgálom őket.
Pedig nekik is jár a kegyelem. Nekik is jár a megértés. Nem attól lesznek jobb emberek, hogy jól kikapnak, mert úgyis tudják, hogy rosszat csináltak, hanem attól, ha elmondom miért volt veszélyes a tettük és utána megkegyelmezem nekik. Úgy, ahogy én szerettem volna, hogy valaki azt mondja:

“Minden rendben lesz!”

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..