Anyu! Nem működik!

Anyu! Nem működik! Segíts!

Hogy utálom ezeket a mondatokat! jön a kis ember, kezében a több ezer forintos műanyag bisz-basszal, ami pár hónap után megadja magát az enyészetnek.

Általános megállapítás: a drága még annyira sem működik, mint a legolcsóbb elemes lótúró. Azok kikészíthetetlenek. Ilyenek az Anyámtól kapott daloló rettenet állatkák, rokontól kapott üvöltő-éneklő-szirénázó autók, játékhangszerek, aminek a hangja nem állítható, és ordít, mintha a süketek intézetébe szeretne felvételt nyerni, mint zajpedagógus….
Ezek az atomtámadást is túlélik, elemcseréhez minimum egy kibelezéshez hasonló folyamat kell, aztát tű-cérna, hogy a kitömött, megölt állatot álcázd és “jaj kifogyott az elem de sajnálom” mondattal rövidre zárd. Rövidre zárd… erre még visszatérek… Minden esetre a gyerek jó érzékkel megtalálja a kidobott zenélő egységet és azt nyomogatja. Lalalalallalallalaala…
A zenélő autók már kibontáskor eltörnek, de zenélnek!!!

Anyámat megfenyegettem már, hogy kap egy karácsonyi dalokat éneklő fát karácsonyra, kifogyhatatlan elemmel és felteszem a szekrény tetejére, ahonnan nem tudja levenni. Jó szórakozást.

De térjünk rá a kínai ipar elnyűhetetlen biszbaszaitól a kínai ipar qrva drága de annál érzékenyebb biszbaszaira. Ma egy “transzformersz” jutott számomra megtiszteltetésül.

Nem írom le mennyi volt. A hajam leégett és sikítva tomboltam nyilvánosan az áruházba, NEM-et üvöltve, de apa és a gyerek cuki mosolya győzött. Ugyan már tőlünk olyan ritkán kapnak ajándékot…

Nem volt mit tenni, felvettem a szemüvegem és gondosan gyűjtve a csavarkákat elkezdtem szétbontani. Odabent gyönyörű rendezettséget találtam. Két dolgot azonnal megállapítottam: A műanyag nyomogatható fej nem nyomogat semmit. Negyed milliméternyi érzékelőt kellene megnyomnia egy negyed milliméternyi műanyag kitüremkedésnek. Nem jön össze. Na de ha működik akkor lenyomva a kapcsolót működnie kell. Nos nem.

Még találtam benne 3 db, 1 milliméternyi kapcsolót. Mindegyiket óvatosan a picike csavarhúzó fejével megnyomogattam, valahol zárnia kell az áramkörnek, de nem tette. Szakadást nem láttam ez bizony zárlatos… nincs mit tenni. De igen! Apa mérőműszerével megnézem, van-e két pont között áram. Apa szekrényét ki is nyitottam, majd gondosan be is zártam…

Nincs mit tenni! – mondtam a pittyedt szájú gyereknek, aki idegességében 10-szer állt be a fénybe, hogy egy vakond előbb lássa meg a feltárt területet, mint én, szemüvegben…

Visszacsavarozom…

Gondosan visszacsavargattam az aprócska csavarokat. Fájt a szívem. Megfordítom, kilóg a bele. Egy vezetéket kizártam. Összes csavar ki, visszadugdosom a tekergő vezetélet, összes aprócska csavar vissza.

Kint maradt a fej kapcsoló! Most már elééééééééééééééééééééééééééééééééééééég!

Gondosan kicsavargatom a csavarkákat, visszatűröm a fejét, visszanyomorgatom a belét, visszacsavarom a csavarkákat kész!

Eltelt fél óra a játék pont olyan rossz, mint volt.

Ottrohadjonmeg!


 

 

 

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.