Neked találtam ki!

Persze, hogy betegek a gyerekek szabadság alatt…
Úgy döntöttünk, amíg jobban vannak a srácok, csatangolunk kicsit. Néztem a Balatonon a felhők árnyékait. Meg is kérdeztem a skacokról, szerintük mik azok a sötét foltok. Pöti találta ki, amin Gréti kiakadt és elszomorodott. Pöti rátette a kezét Grétire és azt monda! : “Ne légy szomorú, én neked találtam ki! <3

naplemente

Vigasz

Hazaérek valamelyik nap, Gréti nagyon sír. Bújik. Rajzfilmet nézett.
“A dinó apukája… – szipog – meghalt.” Próbál mosolyogni, nem megy. Sírdogál. Ölelgetem és vigasztalom a magam módján: “Ez csak egy rajzfilm” -nem jött be, most már zokog.
“Ne sírj Gréti, nincs semmi baj! A dinók kihaltak. Mind. A kicsi is a nagy is, minden dinó, jött egy nagy bumm és mind kihalt. Ennyi.”
Felnézett, a nagy cseppes szemeivel, és nagyon röhögött, majd visszabújt még szipogni.

dinoteso

Anya egyedül

Már tegnap éreztem a pánikot. Míg én zárok a melóban megbeszéltük, Apa lemegy a nagyszülőkhöz a Grétivel és Pötivel. 3 nap és megyek utánuk. Ahogy közeledett az időpont a pánik egyre nagyobb, míg tegnap egy “ne vidd el a gyerekeket, hiányozni fogtok” bömbölésbe csapott át a kedvem. Hiába. Én még nem voltam külön a srácaimtól, csak vész esetén, 1-1 napra. A gyerekeim vigasztaltak. Gréti “Anya mi úgyis folyton nyávogunk és legalább nem kell fegyelmezned a rossz gyerekeidet és nyugalmad lesz. ” – van benne ráció, de ahogy hallottam az ő szájából a könnyeim csak gyorsabban potyogtak.

Reggel: Most már muszáj csomagolnom. Erőt veszek magamon összeszedem a holmijaikat. Petike szomorkodik: “Hiányozni fogsz.” -ölelgeti a lábam. Nagyon gyorsan búcsúzom és kirohanok a lakásból.

Már délben beteg vagyok a  tudattól, hogy hazamegyek és nem lesznek ott. Olyan tempóban dolgozom, hogy megizzadok és 3-ra teljesen kifacsarom magam a melóban. Nincs segítség. Nyúlok a telefonhoz, Apa nyugtató szavai a vonal végén. Béke.

Jövök haza, tervezgetem mit csinálok. Hívom anyámat, ő a bölcs. Biztat. Ugyan mikor lesz nekem 3 nyugodt estém legközelebb? Magyaráz, már egész jó kedvem van, tervezgetek.
Húzom az időt, ügyintézek, de csak haza kell érni. Kinyitom az ajtót, csend és kupi. Végem. Veszek egy nagy levegőt, csak pozitívan. Ledobálom a ruháim és eszembe jut egy film.

Hisz nekem pucér szobám van. Nem is pucér szobám. Pucér lakásom! Lezuhanyzom és fel-alá bóklászom pucéran. Próbálom érezni a szabadságot.

Vazze, ez nem jött be. Felöltözöm, veszem a kulcsot. Vásárolok valami finomat. A Spar cipős részlegén bámulom a retek ronda női cipőket. A gyerekcipők előtt fél órát állok, aztán leemelek egy cukit. Ez kell nekem. Már rakom is a kosárba. Grétikém hogy fog neki örülni. Áááááááááááááááááá….. Grétiiiiiiiiiiii………

Apróra vágott méregdrága sajtdarabok között válogatok. Jövök-megyek, mindent megnézek, mint faluról jött kislány a városban.

A húspultos fiú kiszúr. “Nyaralnak!”- magyarázkodom. “Most eszem-iszom jót mulatok.” – hejderutyutyú, adjatok két xanaxot meg egy vodkát…szalonnába, pogácsába sajtba és sörbe fojtom a bánatom.

Néz rám… “Inni ne igyál. Egyél.” “Csak egy sört!” -vágom rá. “De három van a kosaradban.” -bámul bele rosszallóan. “Három nap.”- adom meg magam a szomorúságnak. De ezen már ő is nevet. “Az a darab szalonna elég lesz három napra?” – kérdezi viccesen.

“Visszacserélhetem, ha nem jó a méret?” – kérdezem a pénztárost, amikor a szandált blokkolja.
“Három napig biztosan.” – mondja, amivel egy kib.ott nagy tőrt döf a  szívembe. Kikullogok.

Itthon megterítek az ágy közepén és bekapcsolom azt a filmet, amire több, mint egy éve vágyakozom. Liza a rókatündér. A film szuper, ahogy a sajt és a szalonna is.
https://www.youtube.com/watch?v=F1eQSVBwHzQ

liza

De vége lett. Csak nézek ki a fejemből, egyedül vagyok. Hívom a szerelmem. A gyerekek már alszanak. Súgunk búgunk. Aztán leteszem.

Egy filmbéli idézettel fejezem be, előtte tetszőleges mondás behelyettesíthető… Inkább nem írom le. Aki megnézte a linket az úgy is tudja mire gondolok. Csak nevetek. Magamon.

 

A mi hitünk.

Érdekes beszélgetések alakulnak ki egy olyan családban, mint a miénk, ahol nincs hitre nevelés. Gréta már sokat kérdez. Ovis társai mondanak neki dolgokat Istenről, amit nekem el kell magyaráznom. (Milyen érdekes, pont ma a játszón Zsuzsával beszélgettünk arról, mi a bolondság. Ha egyezményesen elfogadjuk, hogy valaki egy soha nem látott lényt imád, akkor az hit, nem bolondság, de ha én egy hangyához imádkoznék, az már eléggé az a kategória lenne… Erre István (szomszéd) meg is jegyezte, hogy van a fejemben pár… vagy csak bólogatott? 😀 😀 😀 )
Szóval mi igyekszünk úgy nevelni a  gyerekeket, hogy mindenkinek el kell fogadni a másik hitét és mindaddig nem is téma, amíg nem akar meggyőzni az ő igazáról. Hogy hiszek-e Istenben, ezt sem tudtam elmagyarázni neki. Megvan a hitem, de nem adok neki nevet. Hisz mindenki mást ad. Isten, Nagy Manitu, Buddha (oké ő kilóg), Allah… Szóval egy 6 évesnek, 6 éves nyelvezeten magyarázni a hitről, a természetfelettiről, az emberek meggyőződéséről, különbözőségről igen nehéz feladat főleg úgy hogy a látóköre ne szűküljön, hanem táguljon.
Meg is jegyezte, hogy ő ezekben is hisz meg a dzsinnben is de legjobban bennem hisz. Nevetve mondtam, hogy neki több, mint ökumenikus a hite, ami szédületes. 😀
Minden esetre megkértem, sose vitatkozzon, senkivel, tisztelje annak meggyőződését, ha egyetért vele, ha nem.  Mert a hit fontos, bármiben, bárkiben hiszünk.

tobbistenhit

Teke

Tekézünk a folyosón, egy kislabdával és pet palackokkal. Gréti elfoglalta valamivel hirtelen magát, Pöti hív, játsszak vele.
– Most én jövök? – kérdezem.
– Nem. Gréta jön, de helyette én dobok. – mondja és lendít.

Vízi cirkusz

Barátainkkal ismét cirkuszban voltunk.

Az előadás az elengedhetetlen magyaros ugródeszka számmal kezdődött. Mit is láthatunk volna? A szokásos profizmust, egy nagy adag lazasággal. Mindig imádtam és most is élveztem, ahogy a libikókáról kilövik egymást.

Aztán egy magyar nő kezdett gyönyörűen énekelni, hegedült, majd nem mellesleg kettős selyemanyagon hozta ránk a frászt a lélegzetelállító produkciójával.

Jöttek a kutyák. Cukik voltak, jöttek mentek a magas-csinos néni lába között, amin a gyerekek jót nevettek, az Apák pedig szívesen kapkodták volna be a jutalomfalatot is akár, ha csak egyszer is bedughatták volna az indur-pindur szoknya alá a buksijulat, ahogy a kutyák vagy százszor tették… 😀

Na aztán jött a fiú, akire minden nő várt. A rúdtáncos. Vízszintesen tolta ki magát és így “sétált körbe” a lábaival, mintha falon menne. Szóval ilyen nincs is. De láttam.
rud

Nagy beharangozás, csodás fények, lábzsonglőr lány vonaglott egy széken, majd az előadása megkezdésekor kettétört az eszköze és egyszerűen elhagyta a színpadot. A stáb gyorsan kapcsolt és már haladtak is tovább a következő színpadképpel.

A papagájos lány produkcióját élvezték legjobban a gyerekek, főleg, ahogy a madarak tőlünk pár centire repültek el. Mit mondjak? Imádtam, sikongattam, a gyerekeimmel együtt.papagaj

A zongorán egyensúlyozó lány profi volt, de valahogy nem tudott már lekötni. Kb. itt döntött úgy Pöti, hogy ő inkább aludni szeretne. Egy 3.5 évesnek ennyi már sok volt. Végül fent maradt, de innentől már nem élvezte.

Annál inkább mi. A dobozban eltűnő nők lerágott csont. DE ITT mi szívből elkezdtünk hinni  a csodában a bűvésznő varázsolt és pont. Nem lehet rá más magyarázat! 🙂

Aztán na! Ez a szerelmespár két produkciót is leadott, mindegyiktől eldobtuk az agyunk. Még a műsor után is izgatottan beszélgettünk arról, hogy HOGYAN csinálták az átöltözős számukat?!? Lenyűgöző volt, hogy a szemünk előtt, míg pár konfetti leesett a földre a csaj fejétől a lábáig, már más ruha volt rajta. Úgy, hogy végig láttuk. Persze előtte meg a trapézon olyat toltak, hogy én szakadtam kettébe a látványuktól.

cirkusz2

 

Igen-igen, jött a jóképű zsonglőr is. Magyar is, szexi is, ügyes is, korombeli is. Át is szóltam Gabinak a másik ülésre: “Francnak kell a rúdtáncos.” Kellett ez a sármos pacák a színpadra már a több tucat szép néni után… 😀
A gyerekek is imádták. Vicces volt, elegáns és vérprofi.

A magasdrótszámot nagypapi adta elő. Kb véresre tapsoltam a tenyerem. A lélegzetelállító szó kevés.

Őket követte ismét egy gyönyörű néni a magasban. Ez már igazi vizes szám volt, szökőkút csodával.

A finálé a szökőkút volt, amit magában is elnézegettünk volna egy órát.

Minden percet élveztünk. A csoda az orrunk előtt történt. Mindenki, aki megteheti menjen el. Nem olcsó, fejenként két mozijegy ára, de inkább kétszer ne menjetek moziba és egyszer lássátok a csodát!

 

 

Túl komoly

“Túl komoly az élet.” .- sóhajt fel Pöti a cumija mögött, miközben xilofonon egy modern darabot ad elő a konyhában, amíg főzök.
“Mit mondtál?”- fordulok meg.
“Túl komoly, mikor a szíved a tét.” – Motyogja a 3.5 éves.. Azt hiszem kicsit sokat nézte az Élet könyvét..

Játéknap

“Ma játéknap van, olyan játékot válasszatok, amit Benőke nem ront el, nem töri össze, úgy, mint az új kisautódat múltkor!”
“Anya, szerintem Benőke egy fát is ki tud dönteni.”- kommentálja Pöti.