A dolog úgy kezdődött, hogy tészta után kutattam a legmagasabb konyhapolcon, széken állva, ágaskodva… de nem találtam. Kotortam-kotortam.
Én pici vagyok, nekem ebbe a magasságba születni kell. Széken állva sem látok fel. Ám ekkor megtörtént, aminek nem kellett volna… levertem az olajat.
Az olaj, ahogy kellett ráesett a széktámlára. Ekkor az ütéstől a kupakja lerepült és a tele olaj beterítette a konyha egyik felét, követ, szekrényt, mikrót, mindent. Megpattanva a támlán pördült egyet, szétterítve majd fél fordulattal a földre esett, hogy a konyha másik felét.
Leóvakodtam a székről, felmértem a kárt, és hangos káromkodásba kezdtem. A földről egy papírtörlővel a nagyját összefogtam és a szemébe dobtam. Apával hozattam a fürdőből forró vizet, belenyomtam egy nagy adag mosogatót és elkezdtem felülről lefelé lemosni mindent.
Mikor végeztem, tovább próbáltam főzni. Kis családomat az asztalhoz invitáltam és letöltöttem a főtt kukorica levét ami… gellert kapott egy mélytányéron, kiugrott a mosogatóból és végigömlött a szárító alatt a konyhaszekrényen… Ekkor már nagyon elcsigázott voltam, de becsülettel végigmostam a szekrényt.
Végre megérkezett a jónép is, asztalhoz ültek, Apa kezében Pötivel jött.
Leült az asztalhoz, hatalmas robbanás. Könyökével leverte a tálaló porcelántányéromat, rajta a kajával, tetejére borítva egy másik tányérral. A cucc peremével ért földet, a tányérok széle egy tized másodperc alatt millió darabra robbant szét és mindenhol szétszóródott a konyhakövön.
“Mindenki kifele!”- parancsoltam rá a mezítlábas csapatra és felporszívóztam a konyhát. Aztán gondolkodóba estem, mi legyen a grillezett cukkinivel és csirkecombokkal, ami a tál tartalma volt. Lótüdőt fogom kidobni. Darabonként lemostam víz alatt, nehogy szilánk maradjon rajta, átforrósítottam és megettük. Megettük mellé a frissen kifőtt olasz, paradicsomos tésztát is.
Na és megittam volna hozzá valami nagyon erőset is… 😀
Previous
Next