Kettő órát szórakoztam el a konyhában, mire kész lett életem első szilvás gombóca. Annyira jó lett, mint egy álom. De a gyerekek többször megzavartak benne, mert már dögre unatkozták magukat. Ezért kétszer elégettem a morzsát, amit SK reszeltem… (és amitől az egész konyha, ahol még nem volt ragacsos krumplis és lisztes az morzsás lett…) és a végeredmény kétszer is a kukában landolt, a pucér gombócok pedig sorakoztak…már nagyon pipa voltam.
Végül Apát kértem meg hozzon a boltból…
Lényeg az, hogy a bombatámadásra hajazó konyhát igyekeztem megközelíthetővé tenni, tálaltam.
Gréti nagyon örült, tapsikolt, amikor meglátta. EGY egész darabot evett meg. Pötit meg elnéztem, ahogy 20 percig két ujjal CSAK a morzsát csipegeti.
Legközelebb mirelit lesz nektek gyerekek! Punktum!