dumanyu.hu

Dumanyu – Kismama, anya, baba, humor egy helyen

dumanyu.hu - Dumanyu – Kismama, anya, baba, humor egy helyen

A túlbuzgó szülő jelenség

A túlbuzgó szülő jelenség

Találtam egy nagyon jó cikket a Dívány Porontyon. Egy anyuka hívta fel rá a figyelmem. Én is találkoztam-találkozom a problémával nap mint nap, és magamban is próbálom lenyomni az előtörő bűntudatot. Akkora a külső nyomás, amit főleg az első gyerekes anyukák éreznek, ami az egész szülőséget komforttalanná teszi. Írom úgy, hogy maximálisan hiszek a babák fejlesztésében, a fejlesztő játékokban, de fizikai és lelki képtelenségnek tartom az egész napos formaberakózást és mondókázást úgy, hogy még a lakás is tiszta és kaja is van és az anya idegei is rendben. Látom a két végletet. A helikopter szülőt, aki állandóan ott pörög csemetéje körül, lélegzetvételt nem hagy neki. (Ilyen voltam én Grétivel míg pici volt), és a “majd más megtanítja”, hordom mindenhová a gyerekem tanfolyamra típussal, aki a fáradtságot arra már nem veszi, hogy ő játsszon, vagy foglalkozzon a gyerekkel.

Íme a cikk a kommentjeimmel:

A mai kor egyik vezényszava, hogy adjunk meg mindent a gyereknek. Sok mindenben megjelenik ez a túlbuzgóság: fejlesztésre viszik azt a gyereket is, aki nincs is lemaradva semmiben, mondván, ártani biztos nem fog. Már az óvodásnál keresik a különórákat, sőt, már bölcsődés korúaknak is van nyelvóra. De ha épp semmilyen foglalkozásra nem viszik, akkor sem lehet nyugodni.

Sok anyának és apának (de mintha inkább az anyákra lenne ez igaz) bűntudata van, ha nem szervez otthonra is valami „tevékenységet”. Hiányérzete van, ha csak úgy léteznek otthon, ha a gyerek játszik, a szülő házimunkázik, dolgozik, ahelyett, hogy mindig mesélne neki, ringatót rögtönözne, de legalább megtanítana neki néhány számot és betűt, vagy bábszínházat építenének a szobából. (A bábszínházat biztos rólam írták… 😀 😀 😀  – Dumanyu megj.). Hogy mit tekint hasznosnak a szülő, az családonként változik, de a különböző értékrendet vallók hasonlítanak abban, hogy sosem tudnak megnyugodni: eleget kap tőlük a gyerek.

Igaz, hogy élményekre szükség van, és az is igaz, hogy igényli a gyerek, hogy legyen olyan idő, mikor a szülő csak rá figyel, igazán odaadja magát, nem csak úgy fél szemmel sandít oda, főzés, teregetés, pláne chatelés közben. Igaz, hogy elementáris igénye a gyereknek, hogy meglássa magát az anya, az apa tekintetében, aki igazán ővele van, akinek tükröződik a szemében, hogy érzékeli a gyerekét, örül neki. Tehát kell a közös élmény, és az érzelmi együttlét. A kiindulópontban ott van az igazságmag, de túlzásba, akár káros túlzásba is át tud csúszni a törekvés, hogy kapjon meg mindent a gyerek. És olykor épp ezért nem kap meg fontos dolgokat.

A szükséges ingereket a baba és óvodáskorú gyerek a normális, hétköznapi, egészséges közegben megkapja. Nincs szükség különórákra, (Olyanra biztos nincs, ami szülő nélkül van. Dumanyu megj.) de arra sem, hogy a szülei folyton produkáljanak valamit, sokkal inkább arra, hogy részt vehessen a valódi, az otthoni életben. Hogy amit csak lehet, megfoghasson, kipróbálhasson, és ne az legyen az elsődleges szempont, hogy „jaj, összepiszkolja a kis ruháját!”. Nem biztos, hogy kell egy megtervezett éneklős fél óra minden nap, elég, ha dudorászik anya, miközben kavargatja a levest, amikor kedve van, höcögteti a térdén a gyereket, és közben mondja az ezer éve ismert mondókáját. Elég, ha akkor válaszol, mikor a gyerek rámutat egy betűre vagy feliratra, és kérdezi, mi van ott. (Én csak kerek szemekkel bámulom, hogy anyukák 2 éves gyerekeket olvasni tanítanak…Nem is tudom hogyan értékeljem. Pöti az Umizoomiból 2 évesen ismerte a számokat és formákat, tanítás nélkül, Umizoomit meg akkor nézett, amikor főztem.- Dumanyu megj.) És persze a játék is magától alakul: ha bevonja a kicsi a szülőt, akkor bekapcsolódik, nem kell, hogy anya kitalálja, megszervezze, és a legszuperebb eszközök álljanak hozzá rendelkezésre.

Ahogy Vekerdy Tamás is sokszor felhívja rá a figyelmet, a gyerek legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége a szabad játék. Szabad, tehát nem az, mikor csak egyféleképp lehet, hanem mikor a gyerek követheti a belső képeit, a vágyait. Ha látott már valaki gyereket, ahogy feloldódik a maga alkotta világban, megérti, hogyan fejlődik ebben a tevékenységben sokkal jobban, mint bármelyik szervezett foglalkozáson. Kell az agynak ez a kreatív, ugyanakkor ellazult állapot, amiben felszínre bukkan az, aki vagyunk, amiben kivetül a belső világunk, amikor teremtővé válik a gyerek, a saját játékán keresztül találkozik önmagával. (Nagyon fontos, hogy a szabad játékba SOHA ne zavarjuk meg a gyereket, különben idővel képtelen lesz egyedül játszani.-Dumanyu megj.)

És ezt a meditatív, teljes lényét, testét, lelkét egybefogó tevékenységet zavarjuk meg, ha minden áron be akarunk avatkozni. Vannak szülők, akik még a játékban is okítani akarják a gyereket, és rögtön mutatják: „nem fiacskám, ezzel nem így, hanem úgy játszunk, az igazi markoló így markol, nem úgy, ahogy te mutattad az előbb”. Jó szándékkal teszik, de nem értik, hogy nem csak azt kell megtanulni az élethez, hogy mi hogyan szabályszerű és rendeltetésszerű, és a külvilágban minek mi a valós működése. Ezt is megtanulja, ha hagyjuk, hogy tapasztalja maga körül a világot, hogy beleengedje magát, hogy sarazzon, pocsolyázzon, dagonyázzon, nem féltjük, ha fel akar mászni ide-oda. De a befogadás mellett szükség van a szabad alkotásra, a benső kivetítésére is. Arra, hogy aza markoló éppen úgy működjön, ahogy az ő fantáziájában.

Bizonyára nem egy szülő sóhajt gondterhelten, mikor azt olvassa, nem kell plusz foglalkozás, elég, amit spontán nyújt a gyereknek. És mondja, hogy „igen, igen, de én magamtól nem dúdolok főzés közben, nekem spontán nem jön a mondóka”. Viszont hallják, olvassák, hogy ezek kellenek, és ilyenkor jön a pánik, hogy hiányzik az ősanya tudás. Higgyük el, hogy nem kell virtuóznak lenni, tényleg nem! Nem kell, hogy több száz éneket és verset tudjon valaki, egyet-kettőt mindenki tud. A gyereknek fontosabb a szülő jókedve, mint a paletta színessége. Nincs anya, akiből minden spontán jön: egyszerre ő a legnagyobb kézműves zseni, aki maga varrja a babákat, minden helyzetre van egy verse, és még a tésztát is házilag gyúrja. (DE van. Bartos Erika. Valószínű ő az egyetlen, ezért meg is vág az ideg minket átlag szülőket, amikor olvassuk. De ha lefordítjuk jó oldalra, sok ötletet vehetünk a könyveiből, amiért már megéri végigszenvedni a pongyola fogalmazásait! – Dumanyu megj. )
Ha valaki nem az a dalolós vagy fejből mesélős fajta, akkor engedje ezt meg magának! Nem kell mindent adni a gyereknek. És nem csak foglalkozások terén, de „ősanyaként” sem. Van, aki ebben jó, van, aki abban.

A szülő adja azt, ami ő maga, nem kell megfelelnie semmilyen előre megrajzolt képnek. Inkább fontos, hogy megtalálja, mi az a mód, ahogy együtt tud lenni a gyerekkel, úgy, hogy az egyiküknek sem izzadságos, hanem mindketten jól érzik magukat benne.

Cziglán Karolina
pszichológus

Forrás: http://divany.hu/poronty/2016/01/04/a_tulbuzgo_szulo_jelenseg/

Tökéletlen anyaságom

Amiről senki nem beszél szívesen. A hibáiról. Az én legnagyobb hibám, hogy soha nem figyelek a saját igényeimre. Mindig-mindent egyedül akarok megcsinálni és ennek következtében sokszor magamra is maradok az egész háztartással, gyerekesdivel. Habár százszor felajánlotta a párom, hogy menjek el kikapcsolódni 1-1 órára, én szinte soha nem éltem vele.  (persze sokszor mikor is… éjjel-nappal dolgozik)
Ennek egyenes következménye, hogy újra és újra kiégek, türelmetlen és halálfáradt leszek, és bizony a gyerekeken töltöm ki a mérgemet. Ordítok, mint a sakál.

Persze ezt a gyerekeim is idiotizmussal “hálálják meg”, ami egy zuhanóspirálhoz hasonlóan rongálja a mindennapjainkat, amiket persze irgalmatlan erővel próbálok feltornázni jóra.

De mi lenne, ha eleve jók lennének? Mi kellene hozzá? Persze néha az, hogy a párom jól beolvasson nekem. Ilyenkor alaposan kisírom magam, azt is megbánom, hogy megszülettem, és elbujdosnék szégyenemben a világ végére. De mi lenne akkor a kölkökkel? – jutok el mindig a kérdésig. Szóval mi kellene ahhoz, hogy ne jussak el idáig?

1. SEGÍTSÉG – bármikor és bárkinek a segítsége, aki valamiben is próbál. Ha 1 órára tudom lepasszintani a gyerekeket, akkor egy órára.
2. ELENGEDÉS – el kell engedni dolgokat. Ha nem megy, megy később, másnap, lassabban, vagy B terv. Nem muszáj 9 órakor elindulni, ha látom, hogy nem fog menni, akkor elindulunk 12-kor, ebéd után és módosítok a programon. Nem muszáj megtanulnom aznap amit szeretnék, megtanulom másnap. Megírom másnap, vagy egy óra múlva.
3. NAP VÉGÉN ÖSSZEFOGLALÓ – mi az ami jó volt, és mi az ami rossz. Meg kell kérdezni a gyereket, hogy aznap mi volt a jó és töltekezni belőle másnapra.

Nos ennyi. Egy ideig minden szuperül megy. Mindenki elégedett és boldog. Aztán amikor újra elkövetem a kimerülős hibát… akkor kezdődik elölről. 🙂 DE lényeg az, hogy mindig eszembe legyen: odafigyeljek, ne húzzam ki magam alól a talajt újra és újra és ha mégis, gyorsan cselekedjek. 🙂

Tíz jel, amelyből arra következtethetsz, hogy agyadra ment a gyes

Nem szégyen az. Néha minden anyukát gyötörnek kétségek, vajon nincs-e még elege a négy fal közé zártságból. Nos, összeállítottunk tíz jelet, amelyek megléte esetén bátran lehet aggódni. Vagy nevetni.


Tíz jel…

… amelyből arra következtethetsz, hogy kissé agyadra ment a gyes

1. Sokdiplomás, vezető értelmiségi létedre olyannyira romantikus sorozatfüggővé válsz, hogy még az étkezési és tisztálkodási időket is a kezdéshez igazítod.

2. Ha jókedvedben dudorászni kezdesz, rájössz, hogy már csak a kiszámolókat és a rajzfilmslágereket ismered.

3. Ha – véletlenül – kilépsz az utcára, muszáj valamit megragadnod – a babakocsi fogantyúja nélkül ugyanis bizonytalannak érzed a járásodat.

dolgozoanya

4. Pároddal társaságba mentek. A vacsoránál azon kapod magad, hogy beszélgetés közben kis katonákra vágtad össze a melletted ülő tányérján a húst.

5. Állásinterjúra mész. Viszel mindent magaddal, ami kell – a biztonság kedvéért a retikülödbe dugod a cumit, a plüssmackót és a kisautót. Persze ezek fognak legelőször előkerülni a tárgyaláson.

6. Ugyanezen az állásinterjún a menedzser legnagyobb megdöbbenésére egyszerre csak söprögetni kezded a zakójáról a morzsákat. Te észre sem vetted a mozdulatot – ő annál inkább.

7. Eredeti szakmádba való visszatérésed attól függ, tudsz-e újra normális előadást tartani. Ám neked rendre olyan szavak jönnek a szádra, mint bibi, nyunyó, lecsicsom. És a legnagyobb nyilvánosság előtt hisztérikusan vihogsz rajtuk!

8. Rájössz, hogy a legkomolyabb üzleti partnereidet is az alapján ítéled meg, van-e gyerekük vagy sem. Kár, hogy ők nem így vannak veled.

9. Amikor kijön a mellékhelyiségből, automatikusan visszaküldöd kezet mosni – a főnöködet.

10. A nyilvánvalóan csinos, fiatal és jóképű fickónak egyszerűen nem jut eszedbe a neve. Évek óta úgy szólítod: papa…

Forrás: http://www.noiportal.hu/main/npnews-2358.html
fénykép: mumsandwork.blogspot.com

 

Ősanya v.s. modern anya

Ősanya v.s. modern anya
Ősanya típus. Pozitív vagy negatív fogalom?
Amikor az első gyerekemet szültem agyf@szt kaptam az ősanya típusú nőktől. Mindent érzéssel csinálni? Semmi tudományosság, csak úgy bele a világba, hadd szóljon? Vagy mint egy szekta. Szövött kendő, mosható pelus, ökobioházimosószer, összebújva alvás légzésfigyelő helyett… Koszos kis homokot rágó gyerekek. Háziállatok??? Vékony hangon cuncogás a gyereknek??? Jáj…
A gyerek legyen mindig tiszta, a légzésfigyelő bekapcsolva a saját kiságyban, szappanreszelés helyett gyereknevelési tanfolyamok, szakkönyvek, lehetőleg angolul is, és beszéljünk normálisan azzal a gyerekkel, mint ember az emberrel…
Aztán lassan, de nagyon lassan mégis sikerült anyává válnom. Nem ősanyává, hanem CSAK ANYÁVÁ.

Rájöttem, túl vagyunk képezve, mi mai modern anyák. Megpróbálunk valami külső, gépies nyomásnak megfelelni, és nem is tudjuk sokszor másképp csinálni, mint fogösszeszorítva, mert nincs segítség. Mindent egyedül csinálunk, sokszor támogató nagyszülők nélkül, bolyongva az ismeretlenben. Azokat a megoldásokat vesszük elő az anyaságnál is, amiket ismerünk, hidegen, mereven, megfontolva. Ehhez szoktunk. Én látom, de legfőképpen magamon érzem. Emlékszem, amikor Grétit hazahoztuk és ordított a kiságyban. Kétségbeesve kerestem a könyvemben miért sír! Sírtam a könyv felett, mert nem találtam a megoldást. Kipipáltam mindent. Nem éhes, evett. Nem álmos aludt. Tiszta a pelusa. Nevetsz? Csak oda kellett volna mennem, kivennem és megdédelgetnem… De ez nem jutott eszembe. Gáz mi? Erre álltam be évek óta. Probléma van, akkor megkeresem a megoldást, módszeresen, lépésről-lépésre. Segítség!!! Szakembert! Sír a gyerek! Ma sem tartom viccesnek. 🙂

A lányom, mint első gyerek a hiperprototípus. A maximális erőfeszítésem csúcsa. A második gyereknél jöttem rá, hogy nem kiképezni kell szerencsétlen gyereket a könyvek szerint, csak nagyon szeretni, sokat szeretgetni és keveset gyötörni. A vékony hangon való dünnyögés pedig egy genetikailag kódolt dolog, tudományosan is alátámasztott dajka nyelv, ami a hatékony kommunikáció legalapvetőbb formája. Tehát mégsem áll túl messze az ősanyaság, meg a modern anyaság? De igen. Máshonnan kell megközelíteni a dolgokat, más szemléletben.
Sajnos azonban a bőrömből kibújni nem tudok, néha előjön a kiképző őrmester belőlem, a szigorú kocka, és csak utólag látom. Ez óriási hibája szerintem a későn szült, túltanult, túl férfiasan komplikált problémamegoldáshoz és életvitelhez szokott igazi irodatöltelékeknek, mint amilyen én is vagyok. 15 évet húztam le tanulással és munkával egy férfiasan versenyző, számokkal és jogszabályokkal teli, érzelemmentes világban, mielőtt szültem. Ezt nem lehet a zsigerekből kiirtani egy pillanat alatt és hirtelen ősanyává válni.

Boxing-Ring

Anyja lánya

Na, kész! Gréti anyja lánya. Úgy megnevettettem, hogy bepisilt.
El kellett kapnom, hogy bemenjen a pancsiba. Lerángattam róla a ruhát, nagyon nevetett, de tiltakozott, hogy betegyem a kádba. Elkaptam és – úgy is hajmosás kell! – felkiáltással elkezdtem a a haját beletunkolni a pancsiba. Erre érzem, hogy a ruhám végig melegszik. Úgy nevetett, hogy fejen állva, ahogy fogtam, hogy mint egy szökőkút felfele végigpisilt. Egy fél percig erősen tartottuk egymást, mert sikítoztunk a nevetéstől, nehogy fejjel beleejtsem a kádba. Aztán hívtuk is Apát, hogy ő még ilyet nem látott. 😀 😀 😀

14 feladat, hogyan készülj a szülőségre

Évek óta terjed az angol nyelvű gyerekes oldalakon az alábbi vicces teszt, mellyel a gyerekre vágyók kideríthetik, készen állnak-e már a szülővé válásra. A feladatsor a kisgyerekes élet 14 szegmensére készíti fel az aspiránsokat.

pocakos

1. feladat: Felkészülés a terhességre

Nőknek:

1. Vegyél fel egy fürdőköpenyt és rögzíts egy babzsákot az elejére
2. Maradj így
3. Kilenc hónap után távolítsd el a babok 5 százalékát

Férfiaknak:

1. Menj el a legközelebbi patikába, borítsd a pultra a pénztárcád tartalmát, és mondd meg a gyógyszerésznek, hogy szolgálja ki magát
2. Menj el a szupermarketbe. Intézd el, hogy a fizetésed ezentúl közvetlenül hozzájuk érkezzen
3. Menj haza, fogd az újságot és olvasd el, még egyszer utoljára

2. feladat: Tudás

Keress egy ismerős, már gyerekes párt. Szóld le őket a nevelési elveik, a türelem hiánya, az alacsony toleranciaszint miatt, és azért, amiért hagyják, hogy a gyerekeik vademberek módjára viselkednek.

Tegyél nekik javaslatokat, hogyan kellene a gyerekeik alvási szokásait javítani, mit tegyenek a szobatisztaság érdekében, hogyan vegyék rá a kölyköket a kulturáltabb étkezésre és általában, a jobb viselkedésre.

Élvezd ki. Ez lesz az utolsó alkalom életedben, amikor minden problémára tudod a megoldást.

3. feladat: Éjszakák

Ahhoz, hogy belekóstolj, milyenek lesznek az éjszakák a gyerekkel:

1. Délután 5 és este 10 között mászkálj a nappaliban egy 4-6 kilós, nedves zsákkal a kezedben, miközben sztatikus zaj üvölt a rádióból. (más idegtépő hang is megteszi)
2. Tedd le a zsákot este tízkor, és állítsd be az ébresztést éjfélre, menj el aludni.
3. Kelj fel 11-kor, és sétálj a zsákkal éjjel 1-ig.
4. Állítsd be az ébresztést 3-ra.
5. Mivel nem tudsz visszaaludni, kelj fel 2-kor, és főzz egy teát.
6. Feküdj vissza 2:45-kor
7. Kelj fel 3-kor, mikor megszólal az ébresztés
8. Énekelj dalocskákat 4-ig a sötétben
9. Állítsd be az ébresztést 5-re, és kelj fel, amikor megszólal
10. Csinálj reggelit

fáradt2

Ismételd 5 éven át. Légy vidám!!!!

4. feladat: Öltöztetés

1. Vegyél egy élő polipot és egy hálós bevásárlócekkert
2. Próbáld meg beletuszkolni a polipot a cekkerbe úgy, hogy egy karja se lógjon ki.

Szintidő: 5 perc

5. feladat: Autó

1. Felejtsd el a BMW-det, vegyél valami praktikus, 5 ajtós kombit
2. Vegyél egy csokifagyit, tedd a kesztyűtartóba. Hagyd ott
3. Fogj egy fémpénzt, és tuszkold a cd lejátszóba
4. Bonts ki egy csomag csokis kekszet, és masszírozd bele a hátsó ülésekbe.
5. Húzz végig egy gereblyét a kocsi mindkét oldalán

6. feladat: Séta

1. Várj
2. Menj ki az ajtón
3. Gyere be megint
4. Menj ki
5. Gyere be
6. Ismét menj ki
7. Sétálj ki a kertkapuig
8. Gyere vissza a bejárati ajtóig
9. Ismét menj le a kertkapuig
10. Sétálj nagyon lassan 5 percig
11. Állj meg, és tanulmányozz alaposan minden használt rágót, eldobott koszos zsepit, és halott bogarat. Mindegyikről tegyél fel legalább 6 kérdést
12. Fordulj vissza
13. Kezdj el sikoltozni, hogy nem bírod tovább, és ne hagyd abba, míg ki nem jönnek a szomszédok, és bámulni nem kezdenek
14. Add fel, és menj haza

Most nagyjából felkészültél arra, hogy elvihess egy kisgyereket sétálni

7. feladat: Beszélgetés

Bármit mondasz, ismételd el legalább ötször.

8. feladat: Bevásárlás

1. Menj el a szupermarketbe, és vigyél magaddal egy, a környezeteden található, a kisgyerekhez leginkább hasonlító élőlényt. Egy felnőtt kecske tökéletesen megfelel. Ha több gyereket szeretnél, több kecskét vigyél
2. Intézd el a heti nagybevásárlást anékül, hogy a kecskét egy pillanatra is szem elől tévesztenéd
3. Fizess ki mindent, amit a kecske megevett/amiben a kecske kárt tett

Amíg a fenti feladatsor végrehajtása gondot okoz, ne is gondolj gyerekvállalásra!

9. feladat: Az egy éves etetése

1. Kanalazd ki egy dinnye belsejét
2. Készíts egy kicsi lyukat az oldalára
3. Lógasd fel a plafonra, és kezd el hintáztatni
4. Fogj egy tál szottyos kukoricapelyhet, és próbáld meg belekanalazni a kis lyukon át a lengedező dinnye belsejébe, miközben azt játszod, hogy repülőgép vagy
5. Folytasd, amíg el nem fogy a kukoricapehely fele
6. A maradékot borítsd az öledbe, győződj meg róla, hogy bőven jut belőle a padlóra is

todler

10. feladat: TV

1. Tanuld meg az összes Disney karakter, Teletubby, a Szezám és a Futrinka utca összes szereplőjének a nevét
2. Öt évig ne nézz semmi mást

11. feladat: Rendetlenség

1. Kenj nutellát a kanapéra és lekvárt a függönyre
2. Rejts el nyers halat a hangfal mögé, és hagyd ott egész nyárra
3. Turkálj bele a virágágyásokba, majd az ujjaidra tapadt földet kend a falra. A koszfoltokat fedd el zsírkrétával. Na, milyen lett?
4. Ürítsd a lakásodban található összes fiók, szekrény és láda tartalmát a földre, majd:
5. Válassz ki minél több tárgyat véletlenszerűen, húzogasd őket át egy másik szoba padlójára, és hagyd ott

12. feladat: Hosszabb utazás kisgyerekkel

1. Készíts el hangfelvételt, amelyen valaki azt ismételgeti: Mami, Mami. Fontos, hogy az ismétlések között ne teljen el több, mint négy másodperc. A hangerő időről-időre emelkedjen meg, és érje el egy szuperszonikus utasszállító zajszintjét.
2. Tedd be ezt a felvételt a kocsidba, és bárhova mész, hallgasd ezt a következő 4 évben
[+1: az igazán életszerű élményért gondoskodj egy szerkezetről, ami időközönként kicsit rugdossa az ülésedet hátulról]

Most már felkészültél arra, hogy hosszú útra indulhass egy kisgyerekkel

13. feladat: Beszélgetések felnőttekkel

1. Kezdj el beszélgetni egy tetszőleges felnőttel
2. Gondoskodj valakiről, aki folyamatosan rángatja a ruhád alját/ujját. Közben szóljon az előző feladathoz elkészített Mami-mami felvétel

Most már felkészültél arra, hogy akkor is tudj egy felnőttel beszélgetni, ha közben gyerek is van a szobában

14. feladat: Készülj a munkára

1. Keress egy napot, amikor egy nagyon fontos tárgyalásra kell menned
2. Vedd fel a legelegánsabb szettedet
3. Önts össze egy bögre zsíros tejszínt egy bögre citromlével
4. Keverd el
5. Borítsd a felét a gyönyörű selyemblúzodra
6. Nedvesíts meg egy rongyot a massza másik felével
7. Próbáld meg kitisztítani a blúzodat az előbb megnedvesített ronggyal
8. Ne öltözz át (nincs rá időd!!)
9. Menj el dolgozni

Gratulálunk, felkészültél a gyerekvállalásra, sok boldogságot kívánunk!
Forrás: divany.hu/poronty/2012/10/17/keszen_allsz_a_gyerekre/