dumanyu.hu

Dumanyu – Kismama, anya, baba, humor egy helyen

dumanyu.hu - Dumanyu – Kismama, anya, baba, humor egy helyen

Pisi kérdés…

– Jaj! Belepisilek a kádba! – kiabál a 3 éves Gréti, nem sokkal azután, hogy beletettem őket a vízbe.
– Ne merd megtenni, mert jaj! – szólok rá.
– Már jön is nézd! – mutatja az egyre pisisebb vizet. Nem vagyok formában. Este van, fáradt vagyok, egyedül vagyok a gyerekekkel… ez meg itt… sárgállik össze-vissza. Nagyon mérges vagyok. Káromkodok, morgok, leeresztem a vizet, újat töltök. Persze a vízcsobogástól “Peti a bátor” sírógörcsöt kap, ki akar menekülni, áll, üvölt.
Megnyugszik a helyzet és elmagyarázom, legközelebb szóljon.
Szól is másnap, ordít!
– Anya, bepisileeek! – Futok. Kikapom, ráültetem a bilire. Pisil. Minden úszik a vízben, ahogy lecsöpögött a gyerekről.
bilitetovel
Feltörlök, visszateszem Grétát a fürdőbe.
-Anya, hideg a víz! – Nem olyan hideg, de célzásnak veszem, megunták a játékot, fürdetek…

Szépen felöltöztetem Petikét (1 éves), aztán kiveszem Grétát is a vízből. Nagyon nehezen lehet vele bírni. Már fáradt, nem túl együttműködő. Egyszer csak hallom. “Kloff-kloff”… a folyosóról. “Jaj, Petike a fürdőjátékokkal játszik. Vizes lesz.” -gondolom. Megint csattog a műanyag a kövön, ismerős a hang, de Grétával vagyok elfoglalva. Milyen szerencse, hogy Petike addig csendben eljátszik.
Csendben eljátszik…. “Kaff-kaff”…. Ismerős műanyag hang a kövön.
“Gyere már ide Gréti, vedd a pizsid, ne ugrálj az ágyon!”
Petike nagyon csendben van, minek van ilyen hangja? “Gréti, az anyád szemit, most már mérges leszek!”- zsörtölődöm.
“Kaff-kaff!” – hallom az előszobából újra.
A bilineeeeeeeeeeeeeeeeek! A bilinek van ilyen hangja, ahogy nyitódik-csukódik a teteje… nem öntöttem ki a pisiiiiit….  Ááááááááááááááááááááááá! Petiiiiiiiiiii!

Petike csendben felnyitotta a bili tetejét, telepakolta a pisit fürdőjátékokkal, visszacsukta. Kivette a játékokat, megcsócsálta, visszarakta. Ez volt az az ismerős hang. A bili tetejének csattogása. Tetőtől-talpig pisis volt. Itt van az a pont, amiben nem gondolunk bele! Nem hányjuk le a gyereket! Fürdetés, új szerkó. Hosszú ez az este…

Egy bilis játék…

Egy buta bilis játék a sok közül, az ember lánya próbálkozik:

Vacsora után a kis család bevonult a nagyszobába és elkezdett pakolni, készülődni a lefekvéshez. Apa kivitte a bögréket a szobából, mi összeszedegettük a kicsike állatkáit Grétinek (ezek fa társasjáték figurák) betettük a kiskosárba, az Ikeás ujjbábokat pedig a kicsi zsákba.

– Megeszlek!- kiabálta az ujjbáb cápa. És az ujjammal megkergette Grétit, aki nevetve-sikítva rohant.
– Apa-apa! Megijedtem a delfintől! – ölelte át az apja lábát a konyhában.
– Cááááááápa! -kiabáltam utána.
– Apa, megijedtem a cápától. – korrigált Gréti.
10 kör után a cápa éhes lett és hamm bekapta a társasjáték bábu fa macit.
– Nyamm-nyamm! – mondta az ujjamon a cápa.
– A cápa hová kakil? – kérdezte Apa.
– A bilibe kakil! – dugtam hirtelen ötlettől vezérelve az ujjam helyére a társasjáték mackó figurát és a cápát ráültettem a bilire.
– Ööööööööööööööüüüüüüüüüüüümmmmmmmm! – nyögött a cápa, majd belekakilta a fenekéből – ahol előtte az ujjam volt – a medvét a bilibe.
Gréti sikongatott a nevetéstől.
A cápa ez után megette a nyulat, a tigrist, a cicát, a mongúzt és mindegyiket beletojta Gréti bilijébe.
Gréti nem akarta megunni, újabb és újabb dolgot etetett meg a cápával, majd levonta a tanulságot és egy óriási barna macit tolt ő is… a pelusba.
Ez nem jött be. – néztünk egymásra Apával.- Majd legközelebb.