dumanyu.hu

Dumanyu – Kismama, anya, baba, humor egy helyen

dumanyu.hu - Dumanyu – Kismama, anya, baba, humor egy helyen

Ősanya v.s. modern anya

Ősanya v.s. modern anya
Ősanya típus. Pozitív vagy negatív fogalom?
Amikor az első gyerekemet szültem agyf@szt kaptam az ősanya típusú nőktől. Mindent érzéssel csinálni? Semmi tudományosság, csak úgy bele a világba, hadd szóljon? Vagy mint egy szekta. Szövött kendő, mosható pelus, ökobioházimosószer, összebújva alvás légzésfigyelő helyett… Koszos kis homokot rágó gyerekek. Háziállatok??? Vékony hangon cuncogás a gyereknek??? Jáj…
A gyerek legyen mindig tiszta, a légzésfigyelő bekapcsolva a saját kiságyban, szappanreszelés helyett gyereknevelési tanfolyamok, szakkönyvek, lehetőleg angolul is, és beszéljünk normálisan azzal a gyerekkel, mint ember az emberrel…
Aztán lassan, de nagyon lassan mégis sikerült anyává válnom. Nem ősanyává, hanem CSAK ANYÁVÁ.

Rájöttem, túl vagyunk képezve, mi mai modern anyák. Megpróbálunk valami külső, gépies nyomásnak megfelelni, és nem is tudjuk sokszor másképp csinálni, mint fogösszeszorítva, mert nincs segítség. Mindent egyedül csinálunk, sokszor támogató nagyszülők nélkül, bolyongva az ismeretlenben. Azokat a megoldásokat vesszük elő az anyaságnál is, amiket ismerünk, hidegen, mereven, megfontolva. Ehhez szoktunk. Én látom, de legfőképpen magamon érzem. Emlékszem, amikor Grétit hazahoztuk és ordított a kiságyban. Kétségbeesve kerestem a könyvemben miért sír! Sírtam a könyv felett, mert nem találtam a megoldást. Kipipáltam mindent. Nem éhes, evett. Nem álmos aludt. Tiszta a pelusa. Nevetsz? Csak oda kellett volna mennem, kivennem és megdédelgetnem… De ez nem jutott eszembe. Gáz mi? Erre álltam be évek óta. Probléma van, akkor megkeresem a megoldást, módszeresen, lépésről-lépésre. Segítség!!! Szakembert! Sír a gyerek! Ma sem tartom viccesnek. 🙂

A lányom, mint első gyerek a hiperprototípus. A maximális erőfeszítésem csúcsa. A második gyereknél jöttem rá, hogy nem kiképezni kell szerencsétlen gyereket a könyvek szerint, csak nagyon szeretni, sokat szeretgetni és keveset gyötörni. A vékony hangon való dünnyögés pedig egy genetikailag kódolt dolog, tudományosan is alátámasztott dajka nyelv, ami a hatékony kommunikáció legalapvetőbb formája. Tehát mégsem áll túl messze az ősanyaság, meg a modern anyaság? De igen. Máshonnan kell megközelíteni a dolgokat, más szemléletben.
Sajnos azonban a bőrömből kibújni nem tudok, néha előjön a kiképző őrmester belőlem, a szigorú kocka, és csak utólag látom. Ez óriási hibája szerintem a későn szült, túltanult, túl férfiasan komplikált problémamegoldáshoz és életvitelhez szokott igazi irodatöltelékeknek, mint amilyen én is vagyok. 15 évet húztam le tanulással és munkával egy férfiasan versenyző, számokkal és jogszabályokkal teli, érzelemmentes világban, mielőtt szültem. Ezt nem lehet a zsigerekből kiirtani egy pillanat alatt és hirtelen ősanyává válni.

Boxing-Ring

Levél a dolgozó anyától a háztartásbelinek és a válaszlevél

Kedves Háztartásbeli Anya!

Biztosan akadnak olyanok, akik megkérdőjelezik, mit csinálsz otthon egész nap. Én tudom, hogy mit csinálsz. Tudom, mert anyuka vagyok, és egykor a te cipődben jártam. Tudom, hogy nem jár köszönet a fizetés nélküli munkádért, ami már abban a pillanatban elkezdődik, mikor felébredsz, és nem ér véget, mikor lefekszel. Tudom, hogy hétvégén is éjjel-nappal dolgozol, és észrevehetetlen a napod vagy a heted vége. Tudom, hogy mindezért a jutalmad örömteli, ám mégsem elegendő. Tudom, hogy ritkán van időd egy csésze kávéra, vagy teára. Tudom, hogy a figyelmedet mindig meg kell osztanod, és gyakran elterelik egyik pillanatról a másikra, arra pedig nem is számíthatsz, hogy egy feladatot első körben befejezhess. Tudom, hogy sosincs időd pihenni, hacsak nem egy gyereked van, aki még alszik délután.

 

Ismerem a kihívásokat, amikkel minden nap meg kell küzdened, általában egyedül. A hisztikorszak, a bilire szoktatási balesetek, a kajacsaták, az ebéd a földön, a falra festés, a testvér rivalizálás, a csecsemő, aki sosem hagyja abba a sírást. Tudom, hogy a munka végeláthatatlannak tűnik, mint egy végtelen körforgás: bevásárolsz, megfőzöl, megpróbálod megetetni a gyermeked, feltakarítod a maradékot a padlóról, elmosogatsz, majd mindezt újrakezded három órán belül. Tudom, hogy arról álmodsz, hogy legalább egy órád lehessen magadra, hogy nyugodtan megebédelhess, vagy, hogy aludhass egy kicsit délután. Tudom, hogy néha azon tűnődsz, vajon az egész megéri-e, miközben irigykedsz a barátaidra, akiknek jut idő kávészünetre a munkahelyen. Tudom, hogy mikor a párod hazaér a munkából és felteszi a lábát, könnyekben törsz ki, mert az-az a pont, amikor neked muszáj lenne pihenned. Tudom, hogy sokan félreértenek, akik nem értékelik a gyereknevelés nehézségeit, és úgy beszélnek rólad, mintha teadélutánokra járnál. Azt hiszik, hogy kávészürcsölgetéssel töltöd az egész napodat, miközben a gyerekek csöndben játsszanak. Tudom, hogy hiányzik a pénzügyi függetlenség. Ismerem az érzést, mikor egyszer szórakoztató, másszor idegesítő, ha a többiek a „végre péntek” szlogent hirdetik, mivel neked minden napod ugyanolyan: nincsen se pénteked, se szabadnapod. Tudom, hogy sokan nem értik meg, mégis mit dolgozol, pedig igenis dolgozol, csak fizetés nélkül, és otthon.

 

Egyszerűen nem tudom, hogy csinálod. Csodállak a határtalan türelmedért, hogy minden nap mosollyal az arcodon nézel szembe a feladataiddal, és még akkor is örömet viszel a gyermekeid életébe, mikor már teljesen lefárasztottak. Csodállak, amiért nem vársz el dicséretet, se előléptetést, se hírnevet, se fizetésemelést. Tudom, hogy az a célod, hogy a gyerekeid érezzék, milyen fontosak és mennyire szeretik őket. Háztartásbeli Anya, a lehető legjobban csinálod! Csak szeretném, ha tudnád, hogy megértelek. Mindketten anyukák vagyunk. És tudom.

 

Szeretettel a harctérről: Dolgozó Anya

 

Kedves Dolgozó Anya!

Tudom, hogy néha elítélnek, amiért másra bízod a gyerekeket, mikor dolgozol. Van, aki burkoltan arra céloz ilyenkor, hogy nem szereted a gyerekeidet annyira, mint a Háztartásbeli Anya, és egyébként is, a gyereknek az a legjobb, ha az édesanyjával van otthon. Hogy feltételezhetnek rólad ilyesmit? Tudom, éppen úgy szereted a gyerekeidet, mint bárki más a Földön. Tudom, hogy nehéz volt meghozni azt a döntést, hogy visszamenj dolgozni. Még azelőtt felmérted az előnyeit és a hátrányait, mielőtt terhes lettél. Ez az egyik legfontosabb döntés egy anyuka életében. Már akkor is ezen gondolkoztál, mikor gimnáziumban a tárgyaidat kellett kiválasztanod. Téged látlak mindenhol. Te vagy az orvos, akihez a gyerekeimet viszem, mikor betegek lesznek. Te vagy a gyermek allergológus, aki diagnosztizálta a lányom mogyoró allergiáját. Te vagy a fizikoterapeuta, aki kezelted a férjem hátát. Te vagy a könyvelő, aki visszaigényeli az adónkat. A fiam általános iskolai tanára. A bölcsőde igazgatója. A lányom testnevelő tanára. Az ingatlanügynök, aki eladta a házunkat. Milyen lenne a világ, ha nem lettél volna ott nekünk? Ha engedtél volna a közvéleménynek, miszerint egy anyának otthon van a helye?

 

Tudom, hogy minden munkát mérlegelsz, vajon belefér-e a család életvitelébe. Tudom, hogy egy órával hamarabb felkelsz, hogy tornázhass kicsit, vagy legyen időd magaddal foglalkozni. Tudom, hogy akkor is eljársz a megbeszélésekre, miután egész éjjel fent voltál a kicsinél. Tudom, hogy mikor hazaérsz, akkor kezdődik csak a második műszakod. Az örökös ellenzők nem értik, hogy te háztartást is vezetsz ÉS dolgozol is. Hazajössz, vacsorát főzöl, megfürdeted a gyerekeket és mesét mondasz nekik. Lefekteted őket, majd jó éjt puszit adsz nekik. Kifizeted a számlákat, bevásárolsz, kimosol, elmosogatsz, pont úgy, mint bármelyik anyuka. Tudom, hogy bűntudat gyötör minden percért, amit a gyerekek nélkül töltesz el, ezért inkább feláldozod a pihenésre szánt idődet, hogy velük lehess. Nem tudod rászánni magad, hogy saját magadért szabadnapot vegyél ki, mikor bölcsiben vannak a kicsik. Tudom, hogy elfogadtad, hogy egyelőre csak a munkában pihenhetsz. Tudom, hogy egyetlen percet sem vesztegelsz. Tudom, hogy az íróasztalodnál ebédelsz, nem mész ki kávészünetre, és minden figyelmedet a munkának szenteled. Végül is, te választottad ezt. Te akartál dolgozni. Tudom, mennyire odafigyelsz arra, ki vigyázz a gyerekekre, és sok bölcsödében van kitűnő ellátás. Tudom, hogy csak olyan helyen hagyod ott a gyerekeket, ahol biztos vagy benne, hogy szeretik őket és megfelelően vigyáznak rájuk. Tudom, hogy rengeteg időt – és ezzel a fizetésedet – áldozol arra, hogy otthon legyél velük, mikor betegek. Tudom, hogy titokban élvezed ezeket a napokat, mert együtt lehettek.

 

Tudom, hogy néha bűntudatod van, amiért nem mindig vagy ott nekik. De Dolgozó Anya, én tudom! Gyönyörű példaképet állítasz a gyerekeidnek. Megmutatod nekik, hogy egy nőnek igenis lehet karrierje, értéket teremthet az otthonán kívül is, miközben továbbra is a szerethető édesanya marad. Megmutatod a lányaidnak, hogy bármit elérhetnek az életben. Te eleveníted meg az erőt, a kitartást, az elhivatottságot, az odaadást, mindezt tele örömmel és szeretettel. Csak szerettem volna, hogy tudd, én megértem. Mivel mindketten anyukák vagyunk.

 

Szeretettel a csatatérből: Háztartásbeli Anya

Forrás: carolynee.net