dumanyu.hu

Dumanyu – Kismama, anya, baba, humor egy helyen

dumanyu.hu - Dumanyu – Kismama, anya, baba, humor egy helyen

Büdös hal

– Rakd be a halat a vízbe, mert megfullad.
– Ez nem fullad meg.
– Tüdős hal? – kérdezi Gréti.
– Nem vagyok büdös haaaaaaaaal! – sírja el magát Pöti.
Gréti pedig sikítva röhög.

Óriási tányér

Megengedtem a srácoknak, hogy a tv előtt egyenek. Mikor befejezte Pöti, egyensúlyoz ki a maradékkal:
– Én még soha nem vittem ilyen méretű tányért.

Na igen egy mélytányér egy kétéves nagyságú háromévesnek tényleg nagy. 🙂

Timmy bárány

Pötivel ma Timmy bárányosat játszottunk. Ő volt a kicsi bárány én a bagoly. Így folyt a beszélgetés:
– Beeeeeeeee, beeee.
– Húd-húd-húd.
– Beeeeeee.
– Húd-húd.
De Pöti benne ragadt a szerepében és egész nap csak bégetett, beszéd helyett. Én már könyörögtem neki. Meg minden. Na most játszótéren voltunk ugye… Mit mondjak. Sikerült elkergetni vagy magunktól messzire tudni a többi szülőt a gyerekével. Én még egy darabig röhögtem, de aztán kezdtem magam kissé kényelmetlenül érezni. Pont úgy, mint amikor egy hete Gréti egy üzletben csak így beszélt velem, és mutogatott:
– Heeee! Heeee! Hleeee.
Ha az ember égetni akarja magát, gyerekeket csinál. 😀timmy

Pöti és a filmek

Imádom, ahogy Pöti (2 év 5 hónapos) filmül beszél és úgy röhög…  😀 😀 😀
“Egy napon itt minden a tied lesz. Mi? A függöny?… De anyám! Apád vagyok te idióta!”
” Ez nem dolfin, cápa. Simogassa meg ez egy dolfin. Nem dolfin, nem dolfin CÁPA!”
“Szangottam. Fingani akartam, de beszartam.”
Gréti pedig Lorenzo Zoilt idézi, de ezt nem írom le. 😀 😀 😀

Pisi kérdés…

– Jaj! Belepisilek a kádba! – kiabál a 3 éves Gréti, nem sokkal azután, hogy beletettem őket a vízbe.
– Ne merd megtenni, mert jaj! – szólok rá.
– Már jön is nézd! – mutatja az egyre pisisebb vizet. Nem vagyok formában. Este van, fáradt vagyok, egyedül vagyok a gyerekekkel… ez meg itt… sárgállik össze-vissza. Nagyon mérges vagyok. Káromkodok, morgok, leeresztem a vizet, újat töltök. Persze a vízcsobogástól “Peti a bátor” sírógörcsöt kap, ki akar menekülni, áll, üvölt.
Megnyugszik a helyzet és elmagyarázom, legközelebb szóljon.
Szól is másnap, ordít!
– Anya, bepisileeek! – Futok. Kikapom, ráültetem a bilire. Pisil. Minden úszik a vízben, ahogy lecsöpögött a gyerekről.
bilitetovel
Feltörlök, visszateszem Grétát a fürdőbe.
-Anya, hideg a víz! – Nem olyan hideg, de célzásnak veszem, megunták a játékot, fürdetek…

Szépen felöltöztetem Petikét (1 éves), aztán kiveszem Grétát is a vízből. Nagyon nehezen lehet vele bírni. Már fáradt, nem túl együttműködő. Egyszer csak hallom. “Kloff-kloff”… a folyosóról. “Jaj, Petike a fürdőjátékokkal játszik. Vizes lesz.” -gondolom. Megint csattog a műanyag a kövön, ismerős a hang, de Grétával vagyok elfoglalva. Milyen szerencse, hogy Petike addig csendben eljátszik.
Csendben eljátszik…. “Kaff-kaff”…. Ismerős műanyag hang a kövön.
“Gyere már ide Gréti, vedd a pizsid, ne ugrálj az ágyon!”
Petike nagyon csendben van, minek van ilyen hangja? “Gréti, az anyád szemit, most már mérges leszek!”- zsörtölődöm.
“Kaff-kaff!” – hallom az előszobából újra.
A bilineeeeeeeeeeeeeeeeek! A bilinek van ilyen hangja, ahogy nyitódik-csukódik a teteje… nem öntöttem ki a pisiiiiit….  Ááááááááááááááááááááááá! Petiiiiiiiiiii!

Petike csendben felnyitotta a bili tetejét, telepakolta a pisit fürdőjátékokkal, visszacsukta. Kivette a játékokat, megcsócsálta, visszarakta. Ez volt az az ismerős hang. A bili tetejének csattogása. Tetőtől-talpig pisis volt. Itt van az a pont, amiben nem gondolunk bele! Nem hányjuk le a gyereket! Fürdetés, új szerkó. Hosszú ez az este…