Címke: szülők

Mi kell egy jó házassághoz?

Mi kell egy jó házassághoz?

1. Szerelem és elkötelezettség.
Mindkét félnek akarnia kell a kapcsolatot. Az érzések jönnek mennek, de az elhatározás, hogy összetartunk kell hozzá.
2. Szex.
Működő házassághoz kell. Ahol nincs, ott már csak barátság van, vagy az sem.…
3. Belátás.
Annak meglátása, hogy nem vagyunk magunk sem töléletesek és a hibáinkkal kell a másiknak együtt élni. Aki szintén nem tökéletes.
4. Megbocsájtás és türelem. Mert mindenki követ el hibát. (3.) Bocsáss meg és lépj túl! Szexmegvonással, étellel, (meg mással sem) büntetünk. Aki ezt használja, a gondolat megfogalmazásakor vesztes.
5. Idő.
Minőségi együttlét. A házassághoz fontos a közös érdeklődési kör és értékrend, és a közös èlmények.
6. Őszinteség és bizalom. Nem kell ragozzam.
7. Kommunikáció.
Gyerekek, telefon nélkül, odafigyeléssel. Ahol nincs beszélgetés, nem csak logisztikai megbeszéljés, ott baj van. Együtt kell nevetni!
8. Önzetlenség.
Őszintén kell örülni másik örömének. Ez tartja össze a kapcsolatot. Kimutatták, nem azok maradnak együtt, akik a bajban összekapaszkodnak, hanem az a mutató, hogy az örömben együtt tudnak örülni. Részt vesznek a másik boldogságában és vele örülnek. Nem rég olvastam egy madárka tesztről. Friss házasokat vizsgàltak. Egyiket kérték, hogy menjen az ablakhoz és mondja: Nézd de szép az a kismadár a fán! A másik odament és megkérdezte: “Mutasd, hol!”
Vagy azt mondta: “Szuper! “
Évek múlva a párokat meginvitálták. Találjátok ki melyik párok maradtak együtt!

Végre, csak felnőtt program

Végre, csak felnőtt program. 6 év után először kettesben, színházban.

Már egy hete kérdezgetik: Hányat kell még aludni, amikor mi a nagypapáéknál alszunk? Hányat kell még aludni, míg ti színházba mentek? A napok, mint mindig repültek, elérkezett a reggel.
Pöti ovisba öltözve, magzati pózban kuporgott a folyosó közepén: “Ugye értem jössz? Mikor jössz?” – hát vazz, ha tovább csinálod el sem megyek gondoltam, de megerőltettem magam és könnyedén válaszolgattam.
Apára bíztam az oviba szállítást és jó előre azt is egyeztettük, ő viszi át a gyerekeket az apai nagyszülőkhöz. Összecsomagolva, pót-pót-pót bekészítve.
Délután, amikor a párom felvett, jókedvűen mesélte, hogy gond nélkül búcsúztak a gyerekek tőle, ne aggódjak.
Készülődtünk. Szép ruhát vettünk fel. SMINKELTEM! Beültünk az autóba. Hány éve is mentünk utoljára? Régen nagy színházba járók voltunk… úgy 6 éve…. Kettesben? Valahol? Szórakozni?
Kiszálltunk az autóból és kéz a kézben, mint egy PÁR indultunk el. Én úgy éreztem magam, mint egy kamasz az első randin. Csinosan, a párommal, CSAK MI KETTEN!
A színház és az állófogadás nagyon szuper volt. Minden percét élveztem. Kellemesen társalogtunk az ismerősökkel és a végén fázósan ültünk be az autóba. Nem tudtunk elindulni, hirtelen annyira párásodott a szélvédő, de mi csak a telefon kijelzőjét lestük. Mikor veszi fel nagypapi?

Suttogó hang a vonal végén. Minden rendben, a srácok alszanak, Pöti KÜLÖN ÁGYBAN, MAGÁTÓL PLÜSSIZÉ NÉLKÜL! Gréti szorosan nagypapihoz bújva szuszol, 9 azaz KILENC óta. Valamit tudnak a nagyszülők. Összenéztünk, na mi fel nem keltjük őket, menjünk haza. Persze egész úton a gyerekekről beszéltünk. Az üres, sötét lakás valószínűtlennek tűnt.
Csak mi ketten…. Van hely az ágyban aludniiiiiiiiiiii…. vagy… 😉

Hajnal 4. Hol vannak a gyerekek?!? Nem tudtam tovább aludni. Felkeltem, beindítottam a mosógépet, hajtogattam…
Reggel 7. Nagyszülők lakásán virítunk: “Anyaaaa, Apa!” – mosolyogva ébredtek. Átaludták az éjszakát.

Most megtört-e a jég, vagy erre lehet-e számítani, hogy hajlandóak elengedni minket pár órára, nem tudom, de úgy érzem magam, mintha börtönből szabadultam volna. Nagyon büszke vagyok rájuk és a nagyszülőkre is. 😀

 

 

 

Gonosz szülők!

Egész nap forróság volt, de este már nagyon vágyakoztam odaki. Jöttem-mentem, készülődtem a lakásban egy kis sétához.
– Gréti, menj pisilni indulás előtt! – adtam ki a jelszót, – De ne vidd be a bilit a tv elé! – kiáltottam utána, amikor vonult, – Én sem szoktam a tv előtt pisilni! – hagytam ott és mentem a gyerekszobába a picin pelenkát cserélni, majd belenyomtam Petikét Apu kezébe.
Mivel telt az idő, indultam az előszoba felé, kiabáltam.
– Gréti mizu? Gréti! Gyere! – felejtkeztem el arról, hogy imént még bilizett.
– Megyek Anyuci. Ááááááááááááááááááááááá!!!!!!! – Csitt- csatt, zuhanás hangja hallatszott, majd hangos és keserves sírás. Apával majdnem egy időben értünk az ajtóhoz, ahol a következő kép tárult elénk:

Gréti a földön feküdt, kezei-lábai szanaszét vetve. Fejénél a bili kiborulva, az egész szobát beterítette a pisi. A gyerek a tócsában feküdt, fejétől a lábáig pisiben, és hisztériásan üvöltött. “Vááááááááááááááuuuuuuuuuááááááá! Anyu! Váááááááááuááááááá!”

Nos, miután első pillantásra látszott, hogy a gyereknek nincs nagy baja, a helyzet groteszkségét fokozva, ott, azonnal bepisiltem a röhögéstől. Második gondolatom az volt, vajon hol a fényképező gép. De mozdulni nem tudtam. Próbáltam nem sikítozni, begörnyedtem, a kezem a számhoz szorítottam, a könnyem folyt. Apa egy tized másodperc múlva ért a hátam mögé. Előbb erősen szuszogott, aztán azt nyögdöste kínjában: “Hát én mingyá’ behugyozok!”. Vette szorgosan a levegőt, próbált uralkodni, de amikor megláttam, hogy Petivel a kezében erősen rogyott térdekkel fuldokol a nevetéstől, akkor nem bírtam tovább.
– Víííííííííííííííííí! Híííííííííííííííííííííííííííí! Víííííííííííííííí!- sikítottam.
– Hááááááá, háhá höhö híííííííí! – zengedezett Apu.
– Vááááááááuuuuuuuuuuuuuuuuuuuááááuáááááááááááá! -sikított hisztériásan Gréta, majd nyújtotta felém a hugyos kis kezeit. Magamat megerőltetve a fuldokló röhögéstől teljesen elgyengülve, két kezénél fogva felemeltem a kicsi lányt, és a pisit végigcsöpögtetve, azon mezítláb egyensúlyozva beraktam a kádba és lezuhanyoztam.
– Ezt hogy hozta létre? Höhöhööööööööö, hahahaha… – hahotázott Apu.
De nem kaptunk magyarázatot. Kissé megpróbáltuk rendezni az arcvonásainkat, a gyereket, majd a ruházatomat és a lakást. Nagyot sétáltunk utána.

 Nehogy abbahagyd a röhögést, olvass tovább! http://dumanyu.hu/ismet-cuki-szulok/