dumanyu.hu

Dumanyu – Kismama, anya, baba, humor egy helyen

dumanyu.hu - Dumanyu – Kismama, anya, baba, humor egy helyen

Végre, csak felnőtt program

Végre, csak felnőtt program. 6 év után először kettesben, színházban.

Már egy hete kérdezgetik: Hányat kell még aludni, amikor mi a nagypapáéknál alszunk? Hányat kell még aludni, míg ti színházba mentek? A napok, mint mindig repültek, elérkezett a reggel.
Pöti ovisba öltözve, magzati pózban kuporgott a folyosó közepén: “Ugye értem jössz? Mikor jössz?” – hát vazz, ha tovább csinálod el sem megyek gondoltam, de megerőltettem magam és könnyedén válaszolgattam.
Apára bíztam az oviba szállítást és jó előre azt is egyeztettük, ő viszi át a gyerekeket az apai nagyszülőkhöz. Összecsomagolva, pót-pót-pót bekészítve.
Délután, amikor a párom felvett, jókedvűen mesélte, hogy gond nélkül búcsúztak a gyerekek tőle, ne aggódjak.
Készülődtünk. Szép ruhát vettünk fel. SMINKELTEM! Beültünk az autóba. Hány éve is mentünk utoljára? Régen nagy színházba járók voltunk… úgy 6 éve…. Kettesben? Valahol? Szórakozni?
Kiszálltunk az autóból és kéz a kézben, mint egy PÁR indultunk el. Én úgy éreztem magam, mint egy kamasz az első randin. Csinosan, a párommal, CSAK MI KETTEN!
A színház és az állófogadás nagyon szuper volt. Minden percét élveztem. Kellemesen társalogtunk az ismerősökkel és a végén fázósan ültünk be az autóba. Nem tudtunk elindulni, hirtelen annyira párásodott a szélvédő, de mi csak a telefon kijelzőjét lestük. Mikor veszi fel nagypapi?

Suttogó hang a vonal végén. Minden rendben, a srácok alszanak, Pöti KÜLÖN ÁGYBAN, MAGÁTÓL PLÜSSIZÉ NÉLKÜL! Gréti szorosan nagypapihoz bújva szuszol, 9 azaz KILENC óta. Valamit tudnak a nagyszülők. Összenéztünk, na mi fel nem keltjük őket, menjünk haza. Persze egész úton a gyerekekről beszéltünk. Az üres, sötét lakás valószínűtlennek tűnt.
Csak mi ketten…. Van hely az ágyban aludniiiiiiiiiiii…. vagy… 😉

Hajnal 4. Hol vannak a gyerekek?!? Nem tudtam tovább aludni. Felkeltem, beindítottam a mosógépet, hajtogattam…
Reggel 7. Nagyszülők lakásán virítunk: “Anyaaaa, Apa!” – mosolyogva ébredtek. Átaludták az éjszakát.

Most megtört-e a jég, vagy erre lehet-e számítani, hogy hajlandóak elengedni minket pár órára, nem tudom, de úgy érzem magam, mintha börtönből szabadultam volna. Nagyon büszke vagyok rájuk és a nagyszülőkre is. 😀

 

 

 

Gonosz szülők!

Egész nap forróság volt, de este már nagyon vágyakoztam odaki. Jöttem-mentem, készülődtem a lakásban egy kis sétához.
– Gréti, menj pisilni indulás előtt! – adtam ki a jelszót, – De ne vidd be a bilit a tv elé! – kiáltottam utána, amikor vonult, – Én sem szoktam a tv előtt pisilni! – hagytam ott és mentem a gyerekszobába a picin pelenkát cserélni, majd belenyomtam Petikét Apu kezébe.
Mivel telt az idő, indultam az előszoba felé, kiabáltam.
– Gréti mizu? Gréti! Gyere! – felejtkeztem el arról, hogy imént még bilizett.
– Megyek Anyuci. Ááááááááááááááááááááááá!!!!!!! – Csitt- csatt, zuhanás hangja hallatszott, majd hangos és keserves sírás. Apával majdnem egy időben értünk az ajtóhoz, ahol a következő kép tárult elénk:

Gréti a földön feküdt, kezei-lábai szanaszét vetve. Fejénél a bili kiborulva, az egész szobát beterítette a pisi. A gyerek a tócsában feküdt, fejétől a lábáig pisiben, és hisztériásan üvöltött. “Vááááááááááááááuuuuuuuuuááááááá! Anyu! Váááááááááuááááááá!”

Nos, miután első pillantásra látszott, hogy a gyereknek nincs nagy baja, a helyzet groteszkségét fokozva, ott, azonnal bepisiltem a röhögéstől. Második gondolatom az volt, vajon hol a fényképező gép. De mozdulni nem tudtam. Próbáltam nem sikítozni, begörnyedtem, a kezem a számhoz szorítottam, a könnyem folyt. Apa egy tized másodperc múlva ért a hátam mögé. Előbb erősen szuszogott, aztán azt nyögdöste kínjában: “Hát én mingyá’ behugyozok!”. Vette szorgosan a levegőt, próbált uralkodni, de amikor megláttam, hogy Petivel a kezében erősen rogyott térdekkel fuldokol a nevetéstől, akkor nem bírtam tovább.
– Víííííííííííííííííí! Híííííííííííííííííííííííííííí! Víííííííííííííííí!- sikítottam.
– Hááááááá, háhá höhö híííííííí! – zengedezett Apu.
– Vááááááááuuuuuuuuuuuuuuuuuuuááááuáááááááááááá! -sikított hisztériásan Gréta, majd nyújtotta felém a hugyos kis kezeit. Magamat megerőltetve a fuldokló röhögéstől teljesen elgyengülve, két kezénél fogva felemeltem a kicsi lányt, és a pisit végigcsöpögtetve, azon mezítláb egyensúlyozva beraktam a kádba és lezuhanyoztam.
– Ezt hogy hozta létre? Höhöhööööööööö, hahahaha… – hahotázott Apu.
De nem kaptunk magyarázatot. Kissé megpróbáltuk rendezni az arcvonásainkat, a gyereket, majd a ruházatomat és a lakást. Nagyot sétáltunk utána.

 Nehogy abbahagyd a röhögést, olvass tovább! http://dumanyu.hu/ismet-cuki-szulok/