dumanyu.hu

Dumanyu – Kismama, anya, baba, humor egy helyen

dumanyu.hu - Dumanyu – Kismama, anya, baba, humor egy helyen

Insomnia

Hulla fáradtan, de kipattant szemekkel ülök a konyhában. Milyen szerencse, hogy éjjel már nem köhögök annyira és tudok aludni, de mégis itt nyomogatom a gombokat. Olyan rég nem aludtam normálisan. Nyár óta ülve tudok aludni egy kicsikét, különben fulladok… De alvás helyett virítok… A bejglimet zabálom és kínomban a köhögésemre kapott gyógyszerem, asztalon hagyott, kiürült dobozából kivett tájékoztatóját olvasgatom.
Hogyaszongya: gyakori mellékhatás, ÁLMATLANSÁG.
VAZZZZZZEEEEEEEEE!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Na szóval mire ébredtem az éjjel?

Na szóval mire ébredtem az éjjel?
Többször is.
1. Először arra, hogy mind a két gyerek rajtam alszik.
2. Pöti szomjas volt.
3. Gréti kitakarózott és fázósan hozzám bújt.
4. Pöti feje nyomta a bokám.
5. Pöti felkiáltott: “Bakker, már a Thomas is?” Felébredek, nézek rá. Pöti. “Thomas is eltűnt. Se cumi, se Thomas?” – néz körbe. /Mert kisvonattal a kezében és cumival a szájában alszik…..
6. Pisilnem kellett.
7. vazz reggel van….

A királylány és Thomas a gőzmozdony

Hetek óta elalváskor fejből egy olyan mesét kell mondanom, ami egy királylányról és Thomasról a gőzmozdonyról szól. DE még viccesnek is kell lennie. Már nem tudok mit kitalálni, minden volt! De ezért igyekszem és a kihívás kihozza belőlem a legjobbat, és néha még én is visítok a röhögéstől a végkifejleten. Minap a következőt meséltem:

A Királylány a tó körül sétált, ahol megszólította egy hang:
– Szép királylány, gyere, ide!
A királykisasszony senkit nem látott, amikor a hang ismét megszólalt:
– Itt vagyok, nézz le, itt lent, ülök egy tavirózsa levelén.
A lány lenézett és egy békát látott. Megijedt, de a béka kérlelni kezdte:
– Gyere közelebb, ne félj tőlem, én egy gonosz varázslat áldozata vagyok.
Itt már nagyon röhögtem, mert kitaláltam gyorsan a mese végét, de  Gréti megszólalt:
– A királylány megcsókolta és Thomas lett belőle. Pfffffffff…. áááááá, nemááááááár!

Pukkadoztunk mindhárman a nevetéstől.

Hogyan nem alszom éjjel

Szuper, hogy mindketten mellettem akarnak aludni, de pisilés után már nem férek vissza melléjük. Ilyenkor fényképezek és itt ülök a konyhában. Talán a 100. képet tettem ma a családi albumba…
Átmentem Apa mellé. Ahogy letettem magam, gombnyomásra ébredtek. Előbb Gréti, aki előbb hozzám bújik, lába közé veszi a takarót. Aztán fordul, ezzel lehúzza rólam, aztán fordul még egyszer, ezzel a takarót maga alá rakja, a tetején alszik és fázik. A lábamnál. Nem férek el. Betakargatom.
Másik takarót húzok, a két összetolt ágyon megosztva próbálok elhelyezkedni. Betakarózom. Pöti üvöltve keres maga mellett. Átmegyek. Megölelgetem. Könyöközik. Ettől nem tudok elaludni. Végre elájulok, amikor megérkezik mellém Gréti. Előbb hozzám bújik, lába közé veszi a takarót. Aztán fordul, ezzel lehúzza rólam, aztán fordul még egyszer, ezzel a takarót maga alá rakja, a tetején alszik és fázik… Fázom. Egy másik takaróért indulok. Pöti felébred. Üvölt, könyökömet vakargatja. Lehet megőrülök alvás helyett. Jó opciónak tűnik abban a pillanatban. Egy újabb éjszaka, ugyanazzal a forgatókönyvvel.

Apa mesél 3.

Varró Dániel:
Badar állathatározó

Szép állat a krokodil,
minden este bekakil.
Bekakil, bepisil,
szép állat a krokodil.

Szép állat a zebra,
nincsen gondja zabra.
Hogyha elfogy, zabrál,
szép állat a zebra.

Szép állat a hódpatkány,
üldögél az útpadkán.
Útpadkán elpatkol,
szép állat a hódpatkány.

Szép állat a pocok,
minden reggel kocog.
Így lemegy a pocak,
szép állat a pocok.

Szép állat az oroszlán,
felfal minden korosztályt.
Kedvence a kamaszlány,
szép állat az oroszlán.

Szép állat a panda,
csak egy kicsit randa.
Ezért nem jár strandra,
szép állat a panda.


Apa mesél 2.

Magyar László András:
Teve
Rossz a legény-teveélet,
inkább élnék teveéled –
szól teve a tevenőnek,
ám az ránéz leverőleg:
– Válassza a Szaharát,
nem szaglom a szaharát.


Apa mesél 1.

Kovács András Ferenc

Reszket a rozmár…
Morcos idő viharoz már,
reszket a jégen a rozmár,
zúzmara-fény agyarán,
míg magyaráz magyarán:
„Brrr…
Morcos idő viharoz már,
én vagyok itten a Rozmár,
ülök az Északi-sarkon,
vízbe fityeg le a farkom.
Brrr…
Mért vagyok én ez a Rozmár?
Morcos idő viharoz már,
ülök az Északi-sarkon,
vízbe hanyatlik a farkom.
Brrr…
1617
Mért vagyok épp ez a Rozmár?
Fázom az Északi-sarkon,
morcos idő viharoz már,
vízbe fagy egyszer a farkom.
Brrr…
Én vagyok itten a Rozmár…
Fázom az Északi-sarkon…
Vízbe fagy éppen a farkom…
Morcos idő viharoz már…
Brrr!!!”


Anya mesél

– Anya, olvass fejből! – kérlel Gréti. Nem akar aludni. Pörög, mint disznó a jégen.
– Meséljek fejből?
– Mesélj fejből! – kérlel.
– És miről meséljek?
– Erről a kutyáról. – mutat a kezében szorongatott plüssre.
– OK. Hogy hívják a kutyát?
– Kutyi-Mutyi.
– Rendben. Nos. Élt egyszer Kutyi-Mutyi, Kukutyinban. Ő volt a kukutyini Kutyi-Mutyi. – felcsillan a szeme, nevet, felkönyököl.
– Még!
Folytatom. Tudom, hogy imádja Monty Pythont és a Fikusz Kukiszt 100-szor kell megnézni, így próbálom ebben a stílusban folytatni.
– Volt neki egy gazdája is. – felismeri az összefüggést, nagyon kacag.
– Ki volt a gazdája, ki volt?
– Kuku Tibi! – sikongat a röhögéstől. – Kutyi-Mutyi gazdája kukutyini Kuku Tibi volt. Akinek volt egy testvére is.
– Ki a testvére?
– Kukutyini Kuku Timi. – lecsapja magát az ágyra, úgy nevet.
– Kukutyini Kuku Tibi kiskutyájával Kutyi-Mutyival és testvérével Kuku Timivel éldegéltek boldogságban. Egy kiskakasuk is volt ám. – Gréti gurgulázik.
– Hogy hívták a kiskakast?
– Kukurikúnak. Ő volt Kukutyini Kuku Tibi Kukurikúja.

Ekkorra már Gréta könnyesre nevette magát.
– Itt a vége fuss el véle.
– Neeeeeeeeee! Mesélj még Kukutyinról. Oda megyünk zabot hegyezni.
– Majd holnap. Szép álmokat!