Grétivel és Petivel főzőcskéset játszottunk, de még kavargatták a hamit, én gyorsan cseréltem elemet a doktornénis készletben.
Gréti máris jött megvizsgálni, de elhajtottam, mondván összepakolok és utána. Egyre erőszakosabb volt, erőteljesen rászóltam, várjon egy picit. Mire közölte:
– De anya téged meg kell gyógyítani, beteg vagy! Idegbeteg.

Péntek 13. Drukkoljunk együtt a Tiszavirágoknak! Nincs annál cikibb, ha egy Tiszavirágnak peches napja van!
Erről egy Gréti sztori:

– Mi az a Tiszavirág?
– Egy rovar, ami csak egy napig él. Reggel megszületik, eszik, délben szerelmes lesz és megházasodik, este meghal. – magyarázom.
– Milyen szép élet! – sóhajt fel Gréti…

Gréti beszédhibás. Szegénykém, amikor “pötty”-öt mond, mindig elkerekedett szemmel nézzük, mi “pöcs”-öt hallunk és ezen sokat nevetünk.

Ma ül a hátsó ülésen és cincog előre:
– Anya! Anya! Megtanítasz engem “pötty”-öt mondani?
– De hát tudsz pöttyöt mondani.
– Pötty, pötty! Látod, nem megy. Megtanítasz pöttyöt mondani?
– DE tudsz pöttyöt mondani. – már nagyon röhögök magamban, de nem akarom őt bántani. – Egész jól mondod.
– Nem mondom jól, mert olyan, mintha pöcsöt mondanék. Kérlek segíts, taníts meg!
– Jól van, segítek. Ismételgesd. Pötty. Pötty. Pötty.
– “Pöcs, pöcs, pöcs…” erőlködik a csaj a hátsó ülésen, de esküszöm egyre jobban pöttynek hallatszik.

Indulnánk a boltba, de a két gyereket elkészíteni már-már lehetetlen feladatnak tűnik, főleg, hogy nem vagyok a helyzet magaslatán. Álomkór és fejfájás gyötör, be vagyok lassulva.
Gréti nagyon szomorúan gubbaszt a fellépőn, Pöti már az ajtóban. Leguggolok a kislányhoz, kezembe veszem a szép pofikáját, és megkérdezem:
– Mi a baj kicsi lány? Miért vagy ilyen szomorú?
– Azért vagyok ilyen szomorú, – kezd a magyarázásba nagy bánatos tekintettel, – mert egymás után nehéz dolgokat kell csinálnom:
– Öltöznöm kell, az nehéz. -sóhajt.
– Kezet mosnom unalmas. – megcsillan a szeme.
– Tv-t néznem, fáj a fejem. – nem bírok komoly maradni, de ő is elneveti magát.
– Én most akkor szétpuszillak! Te nagyon nehéz dolgos! Megyek, leírom a dumádat. – Nevet.

– Grétike! Képzeld Margit néniéktől kaptál valamit, amiért meglocsoltad a virágait.- mondta nagypapi.
– Mit?
– Na?
– Mit?
– Cs-vel kezdődik.
– Csésze?

😀

Gréti magyaráz:

“A zöld tea piros, de ha raksz bele citromot, sárga lesz.” 😀

Radar.

Parabola antenna.
– Anya, anya, nézd az mi! – mutatott izgatottan felfelé az ablakból Gréti.
– Parabola antenna.
– Nem-nem! Az mondja meg, hogy jön a vihar. – sokat nézzük az idokep.hu-t.
– Mire gondolsz? A Radarra?
– Igen, az egy radar!
– Hasonlít, de a radar általában körbe forog. Ez csak egy irányba a műholdra néz.
– Ez hozza be a filmet Papának?
– Ez.
– De ez is körbe forog.
– Nem. A radar forog körbe.
– Miért forog körbe?
– Hogy pásztázza körülötte a teret. – Itt elakadtunk. Gréti nem értette, de úgy tett, mint aki érti és elkezdett terelni. 🙂 – Nagyon okos kislány vagy, hogy ilyen jól felfedezted a hasonlóságot!
– Köszi Mamucika. – megnyugodott. Nem szereti, ha nem ért valamit. 😀

Erőszak hercegnő konyakmeggyet akart enni. Mondtunk, ne. DE. OKÉ. Aztán csak állt, ordított, száját kitátva, folyt a nyála, mi meg visítottunk a röhögéstől és biztattuk nyelje le. Drága azt kiköpni. Persze aztán kiköpettem. Talán… egyszer… rájön, hogy nem véletlen tiltunk valamit… vagy nem…

Anya, mik azok a téglák a tv-ben?
😀 😀 😀