dumanyu.hu

Dumanyu – Kismama, anya, baba, humor egy helyen

dumanyu.hu - Dumanyu – Kismama, anya, baba, humor egy helyen

Közepes

– Anya, csak kicsit iszom a vízből, nehogy éjszaka bepisiljek!
– Add oda nekem is a poharat! Köszi!
– Anya, csak egy kortyot igyál, nehogy bepisilj! – Jó nagyot húztam a pohárból. – De anya! – vizsgálja, – Te félig leittad!
– Csak egy kortyot ittam, de én nagy vagyok. A nagyok nagy kortyot isznak.
– De én kicsi vagyok. Nem is vagyok kicsi. – gondolkodik el, – én közepes vagyok!

😀 😀 😀


Segítségem

Gréti reggel kijelentette, hogy ő segít nekem megteríteni, mert látta, nem jutok el odáig. Csak porszívóztam-porszívóztam Petike orrát…
Kihúzta az edényszárítót a mosogatógépből és megkérdezte:
– Mit kértek?
Apa és én sorolni kezdtük, ő pedig gondosan terítette az asztalt. Egyszer csak egy nagy adag víz csurrant ki. Meglepődött, felkiáltott:
– Ááááááá, mi ez? Hülye víz! Kiömlött.
– Rosszul lett betéve az edény és benne maradt a víz.
Gréti még morgolódott pár keresetlen szót, amíg rá nem rivalltam. Jaj mennyire hasonlít rám ez a lány… 😀 Ahogy állt a konyha közepén és mondta a magáét… 😀


Halálos téma

Ettől akadok ki a legjobban. Grétát roppantul érdekli a halál, fél is tőle és beszél is róla. Én pedig csak kínlódom. Nem bírom a témát. Minap – miközben szállunk be az autóba mindahányan, – ingerülten szóltam rá:
– Gréta! Egyezzünk meg, hogy mára nem beszélünk többet a halálról. Mindannyian nagyon soká, nagyon öregen halunk majd meg, oké?
– Oké Anya. Mára nem beszélünk többet a halálról. Mindannyian olyan öregen halunk meg, mint Apa.

Na kééééééééész.


Illetékes elvtársnő

– Gréti, felvetted már a tornacipőd?!? – kérdem ingerülten… megint addig húzza az időt, hogy rohannunk kell.
– Nem, most intézkedek! – jön azonnal a határozott válasz.

Lehet nem nevetni ilyenkor? 😀


Cumulus congestus


Augusztus 15.-i vegyes vágott

Gréti elszólásai:

Petikére:
“Úristen, de cuki!”
….

– Gréti, panyókásan van rajtad a bukósisak.
– Nem én vettem fel panyókásan, hanem Apa adta így rám!
….

– Mutasd a lábad, bekrémezem!
– Nem kell bekenni, magától is meggyógyul.
….

Légy jött a szobába, de nagypapi agyoncsapta. Gréti kommentje:
“Beszállt, megdöglött, meghalt és kipusztult. Nem tud hazamenni. Ennyi.”


Double-check

Ma hekket sütöttem és jóízűen zabálták a gyerekek. Bontogattam szét, alaposan az ujjammal szétnyomogattam a falatokat, hogy biztosan ne legyen benne szálka, majd egy kis kupacba gyűjtöttem, ahonnan Gréti csemegézett. De ő nem érte be ennyivel. Minden egyes falat előtt megkérdezte:
– Ebben van szálka?
– Nincs. – bekapta.
– És ebben van szálka?
– Nincs. Egyikben sincs, amit odaadtam neked, oké?
– Oké. És ebben van szálka?
– Nem nincs. Megtennéd, hogy nem kérdezed meg többet?
– Persze, csak akartam tudni. És ebben van szálka? – emelte fel a következő darabot.
– Áááááááááááááá, nincs benne. Nincs ebben sem, ebben, sem ebben, megnyugodtál?
– Igen. És ebben sincs?
– Nem abban sincs. – megette.
– Ebben sincs biztos?
– Én megőrülök.
– Jó, de biztos nincs benne szálka?
– Niiiiiiiiiiiiiiiiincs! Ááááááááááá, ne kérdezd már meg.
– Oké, csak tudni akarom. Akkor ebben van szálka?
– Nincs.- Megette.
– És ebben van szálka?
– Nincs. – Megette.
Megadtam magam. Amíg jól nem lakott rezignáltan feleltem minden szálka irányú kérdésére…


Elment pisilni…

Reggel Apa zuhanyzik, Gréta csacsog.
– …és akkor elmentünk a kulcsoló, kulcsot csináló… Anya, hogy hívják?
– Kulcsmásoló.
– Szóval elmentünk a kulcsmásoló bácsihoz, de nem volt ott. Elment pisilni, szarik visszajönni.
– Mit csinált? – kérdezte Apa. – Na, gratulálok Anya ismét! – fordult hozzám Apa rosszallóan.

Azúgyvolthogy… izé… rohanni kellett volna, mert Apa vigyázott a babára, és nem volt ott a kulcsmásoló, és a vegytisztító kiscsaj mondta, hogy már kétszer is rátelefonált… és akkor anya dörmögött az orra alá mérgében… izé…

Hogyan születik a gyerek

– Anya, amikor még nem voltam, akkor is ott voltam a pocakodban, ugye? Aztán bementünk a kórházba, megkértük a doktorbácsit, hogy vegyen ki. Kivett és megkértük, hogy lemossanak, és lefürdettek, aztán felöltöztettek és már kész is!
– És már kész is! – nyugtáztam.


– Ne pancsolj a dinnyében, vizes leszel.
– Anya, ez nem víz ez lé. Bár a víz is lé… – gondolkodott el Grétikém…