– Gréti, – kértem a csajomat, miközben a kisbabát törülgettem, – hozd be légyszíves a szobából a D-vitamint! De aztán eszembe jutott, hogy nem a kis asztalon, hanem a gyógyszeres polcon van és utána szóltam. – Jaj, bocsi, a polcon van, az magas, nem kell, majd én leveszem.
– Nem baj anya, MEGOLDOM! – volt a válasz. Felkapta az újonnan vett Ikeás ülőkét, és kiment a kisszobából. 1 percen belül megjelent, kezében a Vigantollal és visszahozta az ülőkét is.

Át kell pakolnom a gyógyszereket? Barátnőm szerint ha így tudja melyik gyógyszer mire való, akkor csak a veszélyeseket kell elzárnom, de az amúgy is elérhetetlen helyen van. Legalábbis most azt gondolom, hogy elérhetetlen…

 

 

 

 

 

– Szeretem a mindennapokat!
Mondta Gréti, amikor ketten a konyhaasztalnál sütit csemegéztünk.

Hatalmas ricsaj, nézek be a szobába a konyhából, a polcról leesve a játékok-tárgyak.
– Gréta! Mi történt itt?
– Omlás.
– Aha…

Épp a sarki gyrososnál ültünk, majszoltunk, amikor nagy harangozásra lettünk figyelmesek. Apa előkapta okostelefonját és közölte, felszállt a fehér füst.
– Akkor azért harangoznak itt a szomszédban az apácák 7 óra 23 perckor. – Állapította meg Apa.
– Csak úgy lobog a szoknyájuk, ahogy húzzák a harangot, vicceltem.
– Harangoznak az anyókák. – nevetett Gréta.

Kimentünk sétálni a skacokkal. Apa felvetette:
– Együnk egy finom gyrost a sarkon!- Én lelkendeztem, mire Gréti undin megszólalt.
– Nem eszek gyrost! Nem szeretem. – Karjait összefonta és durcás arccal felnézett az égre. majd kibontakozott, és kissé szemtelen mosollyal közölte: – Krumplit eszem! Hoppá!?! – vitte fel a hangját a szó végén jelentőségteljesen.

:DDD

– Grétikém segíts pakolni! Kérlek a pelusokat a hátizsákomba pakold be! Ott van az előszobába.
– Jó, berakom szívesen a táskádba! – mondta és elindult.

– Apa! Hol van Apa cipője? Apa! Sehol sem találok neked cipőt. Minden be van zárva. – ismételgeti Gréta az előszobában, de senki nem reagál. Újra és újra elmondja.
– Nyugi, majd keresek egyet! – kiabál Apa a szobából!
– Meg van! Hát itt a cipőd! – találja meg Gréti a 45-ös pár cipőt hirtelen és látványosan az orra előtt.
– Oké! -kiabál Apa a szobából.
:DDD

Tegnap a kolléganőkkel sétáltunk a parkban. Toltuk a babakocsit, Gréti motorozott. Telt-múlt az idő, rákérdeztem Gabitól, hány óra van.
– Dél van már!
– Ajaj, már?
– Nem dél van!- Szólalt meg a hátam mögött Gréti.- Nem hallom a harangot.
– 11.58. Igazad van! – mondtam a csajesznak.
– Bimm-bamm bimm-bamm. – szólalt meg valahol a harang.