Még sosem voltunk ilyen helyen, honnan veszi???
Gréti a pancsiból:
“Mondjuk mi most a szállodában ülünk a vízparton és te hozol nekünk szúrós vizet és teszel bele citromot és szívószálat!”

Gréti:
– Pöti, tudod mondani azt, hogy “bakker”?
– Bakker! – kiabálja vissza Pöti.
– Gréti mire tanítod a kisöcséd?!?
– Arra, hogy a fingósokról beszélgessünk.
– Heeeeee? – és fejjel majdnem beleestem a kádba amit épp kimostam…
Nevelés csodái…. szellem szabad fejlődése… Codálatosz!

Gréti nagyon szeretne vagányul beszélni, de ez nem mindig jön össze. Ezekből párat idézek:

Reszket, húzza össze magát, ahogy száll ki az autóból, az érzésnek nyomatékot akar adni:
– Anya baromul fázom!

Apa ugratja, mire ő: “Térde anyád kalácsát!” (Apa azt szokta neki mondani: anyád térde kalácsát.)

Beszélgetünk elöl az autóban, ő nagyon akar közbeszólni, de nem figyelünk rá. Beveti a tutti fegyvert:
“Taknyos vagyok anyám!” – szól előre.

Megérkeztünk a pályaudvarra, Sany barátunk a vonat ajtajánál várt minket és az autójával hazaszállítmányozott hozzájuk.
Ülünk a kisbuszban, Gréta megszólal.
– Sanynak ekkora autója van?
– Igen, mert 4 gyereke van.
– Állati jó! És a feleségének csak egy? Amikor legutóbb megismertük, a felesége azt mondta csak egy gyereke van.

Nos igen. Amikor legutóbb nálunk jártak, akkor Sany nem az új feleségével jött, hanem a testvérével, Verával, akinek valóban csak egy gyermeke van… De banyek, ez a kiscsaj… 😀 😀 😀

Igazi, éles vágókést, nem ikeás evőkést. Persze a mikrorecéset, ami nem csúszik, nem szalad el, és valószínűtlen, hogy elvágja vele a kezét. Szépen felvágta a lecsóhoz a paprikát és a paradicsomot. Nagylány. Aztán egyedül ment be a boltba tojást venni.

Grétit mostanában többször helyre kell rakni, nagyon kinyílt a kis csipája. Ma épp gőzerővel tartok példabeszédet az autóban, amikor megérkezünk, Apa nyitja az ajtót ő pattan ki, de még visszaszól:
– Anya! Egész nap csak magyarázol, magyarázol, de én akkor is szeretlek…

Gréti csak mesél és mesél:
“Szinte érezni lehetett, mennyire fájt.”- Épp négyévestől nem is rossz duma.

Apa beszól:
Hazajöttünk, Gréta szaladt pisilni.
– Én most személyesen megyek hugyozni! -kiabálta.
– Még jó, hogy nem képviseleti úton. – nevetett Apa.

Pakolunk, a dobozokba tematikusan rakjuk a játékokat. Egyikbe az állatkákat, a kosárba a zöldségeket. Gréti a plüss barit is a kosárba rakta. Kivettem belőle és beraktam a dobozba. Mondom “ez nem zöldség, nem kaja.
– De! Le van lőve. Most vásároltam, te meg elvetted tőlem.- dühöngött.”
Jaaaaaaaaaj! Az ebédnél is végig ecsetelte a csirke melyik részét esszük és közben sajnálkozott. “Szegény kis pipi.” Ez a tutti fogyókúra… már szóltam neki, nem érdekel, ez egy “néhai csirke. Ex. Megboldogult. A lelke a Mennyországban van. Neki már nem fáj én meg éhes vagyok.”

Grétinek 2 gyereke van, akiket nekem kell öltöztetnem a bálba. Egy csecsemő és egy 2.5 éves. Pöti a táblánál rendel, mit rajzoljak. “Cit’m kuka, kék kuka, kék cit’m” Hát vazz a kék citromnál dobtam a hátast… Gréti és Pöti is hajtotta , hogy “kék citrom”… mert nem akartam megérteni…
Közben a maradék vacsora főzelékkel tömöm a kicsit és tornyot is építek, valamint báli ruhába (függöny) öltözöm és Grétit is abba öltöztetem. Nos úgy éreztem most kell kiszabadulnom a konyhába egy deci borért, hogy nekem is megjöjjön a bulihangulatom.
– Baj van! – mondta Gréti – Rám tapadtak a gyerekeim!- jött utánam a konyhába a két babát cipelve. Mögötte Pöti kocogott. Csak egy pillanatra menekültem ki, de mindkettő követett.
– Nos ezzel én is így vagyok. – nyugtattam….

Amikor Petike megszületett, sokak tanácsára mi is vettük Grétinek ajándékot és azt mondtuk ezt Petikétől kapta. Megvettük neki a régóta, hőn áhított Zhu Zhu Petet. Nagyon nagy volt az öröme, ami azóta is tart. Újra és újra megjegyzi, hogy ezt Petikétől kapta és hogy milyen kedves volt tőle. De nem is gondoltam, hogy ez a dolog mennyire foglalkoztatja, amíg egyik nap elő nem állt a nagy kérdéssel:
– Anya, ezt a Zhu-Zhu Petet Petikétől kaptam?
– Igen?
– Ő hozta nekem?
– Igen.
– Nem értem. Anya, úgy született Petike, hogy a kezében fogta a Zhu-Zhu Petet?

Na erre nem tudtam mit mondani, nevettem. Azóta is azon gondolkodom, mit találjak ki. Nem “ölhetem meg a télapót…” 😀