Kategória: Gréti beszól

Radar

Radar.
radar
Parabola antenna.
parabola– Anya, anya, nézd az mi! – mutatott izgatottan felfelé az ablakból Gréti.
– Parabola antenna.
– Nem-nem! Az mondja meg, hogy jön a vihar. – sokat nézzük az idokep.hu-t.
– Mire gondolsz? A Radarra?
– Igen, az egy radar!
– Hasonlít, de a radar általában körbe forog. Ez csak egy irányba a műholdra néz.
– Ez hozza be a filmet Papának?
– Ez.
– De ez is körbe forog.
– Nem. A radar forog körbe.
– Miért forog körbe?
– Hogy pásztázza körülötte a teret. – Itt elakadtunk. Gréti nem értette, de úgy tett, mint aki érti és elkezdett terelni. 🙂 – Nagyon okos kislány vagy, hogy ilyen jól felfedezted a hasonlóságot!
– Köszi Mamucika. – megnyugodott. Nem szereti, ha nem ért valamit. 😀

Konyakmeggy.

Erőszak hercegnő konyakmeggyet akart enni. Mondtunk, ne. DE. OKÉ. Aztán csak állt, ordított, száját kitátva, folyt a nyála, mi meg visítottunk a röhögéstől és biztattuk nyelje le. Drága azt kiköpni. Persze aztán kiköpettem. Talán… egyszer… rájön, hogy nem véletlen tiltunk valamit… vagy nem…

Egy napon mindenki…

Amikor Grétit fürdetem, és veszem ki a kádból, mindig ugyanúgy átölelem a fürdőlepedővel, magamhoz szorítom és belenézünk együtt a nagy tükörbe.
– Te egyre nagyobb leszel. – gyönyörködöm benne, miközben kezdek megszakadni a súlyától.
– Te egyre öregebb és egy napon meg fogsz halni. – válaszolta mosolyogva Gréti. Látva, hogy majdnem elejtem a rosszulléttől, gyorsan hozzátette.- De én nem akarom, hogy meghalj! – Elmosolyodtam kicsit, de nem túl meggyőzően, mire ő bátorított. – Szeretlek Anya, de egy napon mindenki meg FOGSZ HALNI.

Na ekkor jött rám a röhögőgörcs…


Nem pont erre vágytam

Gréti lázas, állapítottam meg hajnal 2-kor. A csudába. Felszívtam egy adag Nurofent bevittem neki és simogatni kezdtem az arcát.
– Vedd ezt be kicsi lány!
Nyitogatni kezdte a kis szemét, felült, kitátotta a száját, lenyelte, vizet ivott rá, majd fázósan kezdett visszakuckózni.
– De jó, hogy felébresztettél. Éppen nem pont erre vágytam, de hát… – harapta el a mondatot és lecsukta a kis szemét. A gyógyszer hatott és hamar lement a láza.

Ne tedd tönkre!

– Jaj! -kiáltottam fel. Ez a kisfiú olyan fájdalmakat tud okozni. Most épp lefejelt. Gréta átszólt a másik ágyról:
– Pötike, ő a kedvenc anyukám! Kérlek ne tedd tönkre!
– Ki a nem kedvenc? – nevettem fel.

😀 😀 😀


Pöszke

– Szia Drágám!
– Szia Anyukám! – ölelt át Gréti, amikor belépett az ajtón.- Tudod hol voltam ma? Sakkon. – Sakkozni jár.
– Szakkon? – vicceltem vele, utalva a pöszén elhangzottakra.
– Nem szakkon! Szakkon!
– Értem. Szakkon!
– Neeem. Szakkon. Figyelj! Mondom! – Látom, hogy formálgatja a kis száját. – Szakkon! – Elneveti magát.
– Nem érted Anya? Szakkon volt! -tromfol rá Apa.
– Oké. Figyelj! Nem szakkon, hanem… szakkon. – De ekkorra már Apa és Petike is nevetett.- Szakkon! – Látom, hallgatja amit kimondott. Gurgulázva kacag. – Szakkon! – Megint nevet.- Várjál, mondom. Szakkon! – Kiabál, fetreng a nevetéstől. Már az egész család az előszoba kövén ül, úgy rötyög. Én kicsit kalandosan kerültem oda, kezemben Pötivel, érzem is, hogy aznap már nem fogok a térdemmel fickándozni.
– Várjál Anya, figyu, mondom… SZAKKON! – kiabál. Először szembesül a beszédhibájával. Bedől az ölembe, hangosan nevet. Petike átöleli.
Vicces ez a pöszeség. 🙂

Tavaszi szél

Grétát felöltöztettem. Lilába. Kedvenc színe. Kapott új lila csíkos csatot is a hajába, száján színezett szőlőzsír csillogott.
– Gyönyörű vagy! – mondtam neki.
– Gyönyörű vagy! – erősített meg Apa.
– Köszönöm! – válaszolt illedelmesen Gréti, majd az előszobába ment, felmászott a fellépőre, hogy lássa magát a tükörben, és énekelni kezdett:
– Tavaszi szél vizet áraszt, virágom-virágom…. Hát én immár így választok, virágom-virágom.
– Kit válasszak! – kiabáltam a fürdőszobából, ahol fésülködtem.
– Téged Anya! – jött a válasz. – Hát én immár így választok…
– Kit vá-álasszak! – énekeltem, miközben a hajamba raktam a gumit.
– Téged választalak Anya!
– Hát én immár kit vá-álasszak? Virágom, virágom! – Énekeltem hangosan.
– Én téged választalak Anya.
– A dal úgy van, hogy kit válasszak!
– Hát én immár Anyát választom, virágom-virágom.- énekelt Gréti.
– Ez nagyon édes, én is téged választalak. – kiabáltam a szobából, ahol vettem fel a gatyám.
– Én is téged. Hát én immár így válaszok, virágom-virágom… dalolt. –kimentem, szemébe néztem.
– A dal úgy van, az a szövege, hogy hát én immár kit váálasszak, virágom, virágom?
– De én már mondtam, hogy téged választalak. – mondta és átölelt. – Én téged választalak anyukám!
– Gréééééééééétiiiiiiiiiiii! Nevettem. Megzabállak.
– Én is szeretlek Anya! Hát én immár így váááááálasztok … – dajdalozott tovább a tükörnek.