Kategória: István Péter

Neked találtam ki!

Persze, hogy betegek a gyerekek szabadság alatt…
Úgy döntöttünk, amíg jobban vannak a srácok, csatangolunk kicsit. Néztem a Balatonon a felhők árnyékait. Meg is kérdeztem a skacokról, szerintük mik azok a sötét foltok. Pöti találta ki, amin Gréti kiakadt és elszomorodott. Pöti rátette a kezét Grétire és azt monda! : “Ne légy szomorú, én neked találtam ki! <3 ”

naplemente

Teke

Tekézünk a folyosón, egy kislabdával és pet palackokkal. Gréti elfoglalta valamivel hirtelen magát, Pöti hív, játsszak vele.
– Most én jövök? – kérdezem.
– Nem. Gréta jön, de helyette én dobok. – mondja és lendít.

Túl komoly

“Túl komoly az élet.” .- sóhajt fel Pöti a cumija mögött, miközben xilofonon egy modern darabot ad elő a konyhában, amíg főzök.
“Mit mondtál?”- fordulok meg.
“Túl komoly, mikor a szíved a tét.” – Motyogja a 3.5 éves.. Azt hiszem kicsit sokat nézte az Élet könyvét..

Játéknap

“Ma játéknap van, olyan játékot válasszatok, amit Benőke nem ront el, nem töri össze, úgy, mint az új kisautódat múltkor!”
“Anya, szerintem Benőke egy fát is ki tud dönteni.”- kommentálja Pöti.

 

Altató

Gréti altatódalt énekel Pötinek. nos az éneklés nem az erőssége. Csak énekel-énekel, Pöti egyszer csak megunja és gyengéden azt mondja: “Most már nem kell folytatnod, mert elmegy a hangod.”

Petike nem beteg

Megkaptuk a leletet. Petike vérszegény. Ennyi. Mégis csak a hematológusnak volt igaza. Jaj, de hosszú rémálom csodálatos hírrel.

Levontam a tanulságot az elmúlt hónapok eseményeiből.
1. Egy anya azért van, hogy aggódjon és gyanakodjon és ha úgy érzi, akkor igen is indítson egy kivizsgálást.
2. Az orvosok szörnyen meg tudják ijeszteni a laikust.
3. Ha egy orvos egy leletre azt mondja rendkívül nagy a baj, a másik pedig azt, hogy nincs baj, akkor az igazság a harmadik orvosnál van.
4. Ne felejtkezzünk el magunk egészségéről se gondoskodni.
5. Nagyon-nagyon nehéz anyának lenni és az aggódás baromira elcseszi az ember mindennapjait. Az utóbbi időben idegileg teljesen kikészültem, és a lelkiismeret furdalás sem volt segítségemre.
Objektíven nézni a dolgokat anyaként a legnehezebb.

Petike beteg?

Túl vagyunk az összes vizsgálaton első körben. Pöti fegyelmezetten, egy hang nélkül állta a több órás várakozást, sokkémcsöves vérvételt, hosszabb-rövidebb vizsgálatokat. Idős kardiológus nő mondta, hogy ő még ilyet nem látott, szeretné hazavinni Pötit. Mondtam “könyörgöm csak két napra!”. 🙂 Mondta olyan nincs, ha ő viszi, viszi. 🙂 Mérhetetlen büszke voltam rá. De a tortúra csak kijött rajta, ahogy kiléptünk a kórházból azonnal, ébreszthetetlenül elaludt. Eredményeket postán kapjuk valamikor… Ja és amit meg kell említenem: Mindenhol a legjobb ellátást kaptuk, a doktornők-nővérek végtelenül kedvesek professzionálisak, a legnagyobb mértékben meg vagyok elégedve azzal, ahogy a gyerekkel és velünk bántak. Ez a 2. sz Gyermekklinika. Le a kalappal!

Még valami. Azért ez a “kórházi séta” egyre megtanított minket. A betegség nem a mi kisfiunknál kezdődik, bármi legyen is a baja. Vannak sorsok és vannak állapotok és habár atomra aggódjuk magunkat a sajátunkért, mélységesen, csontig hatolóan megviselt mindkettőnket a sok, keservesen kínlódó gyereknek és aggódó szülőknek a látványa. Mindenkinek jobbulást a szülőknek pedig sok erőt!