Olcsó aprócikk vásárra érkeztünk Pötivel a helyi művelődésházba. Míg én válogattam a szűrők, körömcsípők, csodadolgok forgatagában, Pöti szépen sétált a dobozok között. Nézelődött. Tényleg pár dologra volt szükségem, gumi a gatyába, pillanatragasztó, de odasétáltam a játékos asztalokhoz is, megnézni, mi terem rajta. Az asztalok Petikémnek pont a feje búbjánál voltak, így nem látott rájuk fel, de nem is érdekelte. Nagyon szépen viselkedett.
Odatotyogott hozzám, mellettünk öregasszony.
– Néééééééééééézd! Kisfiú, milyen szép traktor van itt! – emelt le egy fostalicskát a néni, nyomta bele a fiam kezébe.
– A q…. …! – gondoltam én, a néni is az én f… veri a csalánt…
– Csókolom! – szólaltam meg, -Ezt lehet nem kellett volna. Most hogy fogom elvenni a kisgyerektől?!?
– Jaj, hát szép traktor, anya biztos megveszi neked, mert jó fiú voltál! – rakott a trágyára a néni még egy szagló lapáttal. Ekkorra a fiam vérszemet kapott, nyújtogatta a kis nyakát, pakolta is le a traktorokat szépen sorba.
– Nézd! – fokozta a néni, – Ott még milyen szép vonat van, olyat vittem én a kisunokámnak!
Hű a betyár szemit, most ütlek le büdös banya, ha nem hagyod abba! Szikrázott a szemem, próbáltam visszapakolni mindent, a nyújtózó, kezével kotró gyerek után.
– Majd a néni vesz neked traktort kisfiam! Úgyis belejött a vásárlásba. – mondom oda. Mé’ nem hagyja abba??? Mingyá beszólok. De inkább elmentem onnan. Ekkorra Pöti két traktorral brümmögött a dobozok között, de az eladó bácsi bátorítóan biccentett a fejével, így béke volt, nézelődtem tovább.
Amikor már minden biszbaszt összegyűjtöttem, megpróbáltam Petikével visszarakatni a traktorokat. Bőszen emlegettem magamban a néni felmenőjét, közben kislabdákat nyomogattam tomboló fiam kezébe.
Mire a kasszához értem Pötim elunta a harcot és dacosan befeküdt a bejárat elé. Még pont be lehetett jönni, csendben is volt, jó helyen volt. Kezében két kislabda. Az eladók fényképezték. “De cuki.”
– Az. Cuki. Csak az egyik labdát veszem meg neki, otthon 329 db labdánk van.
– A másikat tőlünk kapja. – Mondta az eladó lány.
– Jaj, Peti, bárcsak papucsot szorongattál volna. – mondtam nevetve. Mindenki nevetett, csak Peti feküdt morcosan, kiterülve.
Aztán még lefeküdt a lépcsőnél, az előtérben, a kapunál, aztán hazacipeltem.
Traktoros néni érdekes módon egyszer sem segített…
