Mert Pöti szépen beszél, de dackorszakos. 🙂

Ülünk a vonaton, Pöti az ölemben, bámulunk ki az ablakon.
– Anyucicu, kék dusz! Ottam!
– Busz?
– Igen, dusz.
– Mondd, hogy bab!
– Bab.
– Mondd, hogy busz!
– Dusz.
– Mondd, hogy bab.
– Bab.
– Busz?
– Dusz! – elneveti magát.
– Szét váglak! Ki tudod mondani, hogy busz.- megcsikizem.
– Nem! Dusz, dusz, busz! – hangosan kacag, eltévesztette.
– Ugye, hogy busz!
– Dusz! – nevet. Ahogy körülöttünk már mindenki.