dumanyu.hu

Dumanyu – Kismama, anya, baba, humor egy helyen

dumanyu.hu - Dumanyu – Kismama, anya, baba, humor egy helyen

Pöti és a bulizás

Mert bulizni jó.
Mert a sör jó. De anya nem enged belőle inni, most nem érti miért. (mert otthon csak alkoholmentes van) Ezért üvölt, mert nem kap.
Mert dodzsemezni szuper. Ezért üvölt, ha vége.
Mert körbe-körbe menni a tűzoltóautós vonattaljó, ezért üvölt, ha vége.
Mert táncolni jó, ha szól a zene.
Mert imádja, ha lógatjuk kezénél, lábánál, bárhol, dobáljuk, pörgetjük. Ezért üvölt, ha vége.
Mert Anya és Apa kezében elaludni jó, és mert a tűzijáték szuper. Ezért üvölt, ha haza kell menni. 🙂
Fénykép0051

Pötifordulat

Ma valami történt. Az én fiam ma nagyon nagyot változott. Kezdve ott, hogy reggel felébredve Ágit találta a szobában és nem esett pánikba, hanem nevetett. Magabiztosan reggelizett és úgy hagytam itthon, hogy nyikkja sem volt. Semmi üvöltés csimpaszkodás… és bár jó sokáig elvoltam nagy mosollyal, jókedvvel fogadott.
Ebéd után építő kockáztunk és Pöti elmélyülten épített. Mindenféle formát, tornyot, hajót. Nagy műértelemmel. “Kéket!” -vette fel a kék építőt és rakta a torony tetejére. Felfigyeltem, hogy a beszédében megjelent a tárgyrag. Nem telt el pár óra nekifutott az első igazi mondatának: “Anya! Ajtaa kuka autón!” (ajtaja a kukásautónak) Hozta kezében a kukásautó lejött ajtaját. Mégis fog ez a fiú beszélni na!
Alvás után vonatsínt rakott össze. Az IKEÁS favonatot mutatta, hogy azzal szeretne játszani és felüljárót szeretne építeni. “Kaput! Kaput!” -biztatott, amikor segítettem neki. Ő viszont egész ügyesen illesztette össze a darabokat. Adogattam a kezébe és ő rakta. Eddig semmi hajlandóságot nem mutatott az építés terén, de tegnap kezdte a szivacskockákkal és ma egészen cizelláltan folytatta.
A “kukaautó” után megjelent az első 4 szótagú szó: cicitartó. Ezen nagyon nevettem.

Délutáni evésnél jött az újabb nyelvi fordulat: “Villám!”, emelte fel a villáját. Nem “Peti villa”, vagy “Petié”, ahogy eddig, hanem villám.
Délután ovis kisbarátokhoz mentünk át. Pöti hihetetlenül barátkozott. Megjegyezte a neveket, fogta a kezüket a srácoknak. Próbált velük kapcsolatot teremteni. Sokat nevetett, egészen magabiztosan viselkedett olyan igazi nagyfiúsan játszott. Vásárlósat. Egy gyerek bevásárlókocsit tologatott és vizet rakott bele. Annyira más volt, mint eddig. Annyira eltűnt belőle a kisbabaság és inkább kiskrapekos lett.
“Te is, te is!” -kiabálta, amikor ő is akart valamit. “Én is!”- javítottam ki. “Én is, én is!” -váltott nevetve.
És a nap végén, Apán “Apa”-nak szólította. Nem Papának, ahogy eddig hívta. Olyan szépen és kedvesen hívta eddig papának, úgy mondta, hogy minden alkalommal elérzékenyültünk. Most teljesen nagyfiúsan örült meg érkező apukájának és “Apa! Apa!” kiáltással fogadta.
Pöti nagyfiú kérem szépen.

Petike sztorik

Július 27

Az én drága kisfiam, az imént kiöntötte a kakaóját (még szerencse, hogy csak mutatóba kap pár kortynyit). “Anya!” – szaladt a felmosóért, felmosta és a felmosót visszarakta a helyére. Jááááááááááj! Olyan gyors volt, hogy nem tudtam lefotózni.