Pötivel ma Timmy bárányosat játszottunk. Ő volt a kicsi bárány én a bagoly. Így folyt a beszélgetés:
– Beeeeeeeee, beeee.
– Húd-húd-húd.
– Beeeeeee.
– Húd-húd.
De Pöti benne ragadt a szerepében és egész nap csak bégetett, beszéd helyett. Én már könyörögtem neki. Meg minden. Na most játszótéren voltunk ugye… Mit mondjak. Sikerült elkergetni vagy magunktól messzire tudni a többi szülőt a gyerekével. Én még egy darabig röhögtem, de aztán kezdtem magam kissé kényelmetlenül érezni. Pont úgy, mint amikor egy hete Gréti egy üzletben csak így beszélt velem, és mutogatott:
– Heeee! Heeee! Hleeee.
Ha az ember égetni akarja magát, gyerekeket csinál. 😀