– Peti! Peti ne! Peti! Peti, ne ébreszd fel Anyát!- kiabálja mellettem egyre hangosabban Gréta, majd hozzám fordul.
– Anya! Aaaaaaaaaaaaanyaaaaaaaaaaaaa! Figyelj! Peti fel akar ébreszteni!

Kösssssssssssssz…

“Épp ide igyekeztünk!” – közölte Gréti, amikor megérkeztünk a játszóra. Nagy viháncolás után indultunk haza, de út közben megállt, rám nézett:
“Anyu! – mondta kifáradva – nincs bennünk tartalék.”

– Anya, mit írsz?
– Írja az aranyköpéseid. – magyaráz Apa
– Fujjjjjjjjjjj!
😀 😀 😀

– Elfogyott a parenyica? – kérdezte Apa.
– Milyen Arany Ica? – kérdezte Gréti.

– Meg vagyok én áldva! – sóhajtottam fel.
– Meg vagyok én ülve! – sóhajtott fel Gréta.

– Jó reggelt! Anyu! Szomjas vagyok. Lehajolsz és megnézed, van még folyadék?

Gréti elővette a kis konyhafelszerelését és buzgón főzőcskézik, tálal. Nyújt, aprít, kever, szed. Megyek be hozzá a fürdőszobából. Így fogad:
– Anya, nézd! Ennek elromlott a felülete. – mutatja égbe emelve, csöpp kezében, a legutóbb gyurmából készített metéltünket Gréti. Nos igen. Bekoszolódott és össze is száradt. A megállapítása helyes. 🙂

Gréti nagylány. Meglátott egy lakkozott körmű kezet az újságba, és ő is “olyan ujjat” akart. Kotortam egy lakkot és kikencéztem a kisujj körmét. Ma vígan mutatta és mesélt.
– Andi (bölcsis gondozó néni) azt mondta ez bibi, de én meg visszamondtam neki, hogy ez festék!

Gréti rohan lefelé a lépcsőn, kiabálok utána, hogy vigyázzon. Ő kiabál vissza:
– Figyelj Anya! Megígérem, hogy nem esek le. Vigyázok. Figyelek roppantul!

– Anya, elfogyott bennem az energia. – Mondta Gréti tegnap este.
– Akkor induljunk pancsizni.