Amiről senki nem beszél szívesen. A hibáiról. Az én legnagyobb hibám, hogy soha nem figyelek a saját igényeimre. Mindig-mindent egyedül akarok megcsinálni és ennek következtében sokszor magamra is maradok az egész háztartással, gyerekesdivel. Habár százszor felajánlotta a párom, hogy menjek el kikapcsolódni 1-1 órára, én szinte soha nem éltem vele. (persze sokszor mikor is… éjjel-nappal dolgozik)
Ennek egyenes következménye, hogy újra és újra kiégek, türelmetlen és halálfáradt leszek, és bizony a gyerekeken töltöm ki a mérgemet. Ordítok, mint a sakál.
Persze ezt a gyerekeim is idiotizmussal “hálálják meg”, ami egy zuhanóspirálhoz hasonlóan rongálja a mindennapjainkat, amiket persze irgalmatlan erővel próbálok feltornázni jóra.
De mi lenne, ha eleve jók lennének? Mi kellene hozzá? Persze néha az, hogy a párom jól beolvasson nekem. Ilyenkor alaposan kisírom magam, azt is megbánom, hogy megszülettem, és elbujdosnék szégyenemben a világ végére. De mi lenne akkor a kölkökkel? – jutok el mindig a kérdésig. Szóval mi kellene ahhoz, hogy ne jussak el idáig?
1. SEGÍTSÉG – bármikor és bárkinek a segítsége, aki valamiben is próbál. Ha 1 órára tudom lepasszintani a gyerekeket, akkor egy órára.
2. ELENGEDÉS – el kell engedni dolgokat. Ha nem megy, megy később, másnap, lassabban, vagy B terv. Nem muszáj 9 órakor elindulni, ha látom, hogy nem fog menni, akkor elindulunk 12-kor, ebéd után és módosítok a programon. Nem muszáj megtanulnom aznap amit szeretnék, megtanulom másnap. Megírom másnap, vagy egy óra múlva.
3. NAP VÉGÉN ÖSSZEFOGLALÓ – mi az ami jó volt, és mi az ami rossz. Meg kell kérdezni a gyereket, hogy aznap mi volt a jó és töltekezni belőle másnapra.
Nos ennyi. Egy ideig minden szuperül megy. Mindenki elégedett és boldog. Aztán amikor újra elkövetem a kimerülős hibát… akkor kezdődik elölről. 🙂 DE lényeg az, hogy mindig eszembe legyen: odafigyeljek, ne húzzam ki magam alól a talajt újra és újra és ha mégis, gyorsan cselekedjek. 🙂