– Anya, befejeztem a reggelit. Köszönöm, nagyon finom volt. Most bemegyek a szobába játszani, kérlek segíts! – mondja és nyújtja a kis kezeit hogy emeljük le az etetőszékről.
– Egészségedre, parancsolj, fáradj be a szobába! – mondom én a szemeimet próbálom visszatömködni a koponyámba, Apának, meg jelzek, segítsem kiemelni a kiskölyköt.

Gréti szülinapjáról maradt egy pár dobozos 100%-os gyümölcslé. Sosincs itthon ilyen, mi falmelléki vizet iszunk. Na, gondoltam, gyere lány, egyszer van Budán kutyavásár, anya nagylelkű, kapsz egy kis dobozos izét.
– Gréti, kérsz gyümölcslét?
– Kérek…. Hmmmmmmm… Anya, nagyon ízletes ez a narancslé.
– Heeeeeeeeeee????? – na az “ízletes” szót sem mondtam ki még soha, ha csak fel nem olvastam valahol. De honnan tudja, hogy ez narancslé? Bölcsiiiiiiiiiiii. :))))