– Gréti, menjünk ki még jó idő van!
– De Anya, most rajzolni akarok.
– De később is tudsz rajzolni, most van jó idő.
– Anya, én most rajzolok!
– Gréti, induljunk, mennyünk ki.
– De Anya! Most elkezdtem rajzolni, te meg buzerálsz!

– Úúúúúúúúúúúú, nem locsoltuk meg a virágaidat! Kókadnak. Mindjárt kipusztulnak! – kapok észbe.
– Oké locsold meg őket és majd újra támadnak föl. – állapítja meg Gréti

– Mondtam, hogy nagyon kellett pisilnem! -vágta le magát a trónra Gréti. Hangosan csurog én kuncogok rajta – Tele volt a húgyhólyagom!- állapítja meg.

– Tunkold a kiflidet a tejbe. A franciák is így szokták csinálni! – biztatom a ma rosszul evő gyermekemet. – Az egészet mártsd bele és harapd le!
– A magyarok falatkánként szoktak tunkolni! – tép le a kifliből egy darabot Gréta, és mártja máris. – Én magyar vagyok és ezért leszek híres.

Heh?

Gréti talált egy 200 Ft-os érmét apja aprói között. nézte, forgatta, majd megszólalt:
“Ez egy legendás érme.”

Nem tudtuk meg mitől legendás…

Gréti kapott egy új játék babkocsit a tecsóból, mert a régi kerekei összetörtek. Kibontottuk itthon és kipróbálta. Elkezdte tolni.
– Te ez ennyire nyikorog? – kérdeztem tőle.
– Engem is meglepett. – jött a válasz.

“Bocs, hogy mindig rosszat csinálok! Én ilyen vagyok.” – tárja szét a kezét Gréti.

Gréti ma megsorozott:

Reggel Gréti megszámolta a családot.

– Egy, kettő, három, négy. Négyen vagyunk, mint a veszedelem.
– És ki a fő veszedelem? – kérdezte Apu.
– ANYU.

😀 😀 😀

– Te Anya! Te, figyelj Anya! Te bonyolult vagy!
– Heh? – jól elkezdtem röhögni. Amikor kihahotáztam magam, megkérdeztem.
– Bonyolult. Ezt ki mondta. Kitől hallottad?
– Magamtól. Én vettem észre.

(3 éves és 2 hónapos. Szóval aki szintén észrevette… 😀 😀 😀 az most hallgasson!!! 🙂 🙂