Reggel nagyon könyörgött Gréti apjának, hogy segítsen neki nagylabdán ugrálni, de Apa az e-mailjeit olvasta és pici türelemre intette ekkor Gréti ingerült hangon, tagolva közölte:
– Én- most- oda- lemegyeeeeeeek!
– Te most kit utánozol Gréti?
– Anyát!

Csudába, egy jóízűet sem tudok nevetni, mert úgy fáj tőle a pocakom… De nagyon vihogtam…

– Anya, ő ki volt? – kérdezte Gréti, amikor a szomszéd kiköszönt az autójából.
– Józsi bácsi.
– Kinek a Józsibácsija?

Gréti ma éjszaka ismét a szoros emberfogásra szavazott. Olyan erővel nyomakodott hozzám, hogy már alig bírtam tartani. Hónom alatt szuszogott, kis kezével szorított. Hátat fordítottam, mert nem ment már az alvás sehogy, ekkor a hátamba fúrta magát. Nagyon kellett pisilnem, felkeltem.
– Anyu? – Felült, és mosolygott rám félmosollyal.
– Csak pisilni megyek kicsikém.
– Menjél csak! – mosolygott tovább. – Anyu! A hajgumid kiesett!
– Köszi, hogy szóltál.
A mosdójárás után nem találtam értelmét visszafeküdni. Virítottam. Leültem a konyhában. Ekkor egy kis fejecske jelent meg az ágy végén, kukkolt engem.
– Anyu? Mit csinálsz? Gyeje aludni? – visszamentem. Ki bírna ellenállni egy teljes éjszakás simogatós-fúrós bújcinak?

– Anyu! Gyejeeee! -kiabál a kádból.
– Most igazítjuk az ágyat, azonnal megyek.
– Apu, gyejeee!
– Pillanat, azonnal megyünk, csak megigazítjuk az ágyat.- válaszol az apja.
– Édesapááááááááááám!

Mint mindig, most is kőkeményen védi a pelusa tartalmát. Amikor közelebb mentem, egy szélpörgővel védekezett:
– Abrakadabra! Hagyjál békén! – és köröket írt le.
– Abrakadabra, maradsz szarba’ ! – hagytam rá.

– Apa, léteznek boszorkányok?
– Nos, te elég nagy boszorkány vagy kislányom.
– Nem. Én Gréti vagyok.

– Gréti, megyek, kimosom a kádat. Csinálok pancsit.
– Jó, én addig itt leszek. – mondta és a kis asztalkájánál falatozta az őszibarackot.

Gréti mai:

Anya, már nem sírok, csak csorog a szemem.

– Anya olyat kérek! – mutatott vacsora közben Gréti az asztalon lévő zöldséges kiskosár felé.
– Retket?
– Anya, ez RETK?

– Anya, átmehetek?- kérdezi a járda szélére érve Gréti!
– Nem, szállj le a motorodról!
– De körbenéztem!
-Tudom, ügyes vagy. Szállj le a motorodról, fogd meg a kezem, átmegyünk.
– Ááááááááááááááááááááááiááááááááááááááá! – sikít és lóg a kezemen.
– Szólj, ha megnyugodtál, akkor körülnézünk és átmehetünk.
– Ííííííííííááááááááááááááááááááááiiiiiiiiiiiiiii!
– Cirmos, szólj, ha abbahagytad, megnyugodtál és mehetünk.
– Hüpp-hüpp, Anya megnyugodtam. Mehetünk.
– Oké, nézz körbe!
– Nem jön autó, mehetünk! – Mondta és szépen  átsétáltunk.

(Reni kérésére kiegészítés: Ez a történet séta elején volt, ekkor még az angyali türelmem tartotta magát. Csak másfél órával később és jópár akcióval ezután szakadt el a cérnám. )