Ma a játszón voltunk Grétával, amikor egy kisfiú megjelent az ujján egy nagyon szép pillangóval.
– Ő a barátom és mindig visszajön hozzám. – mosolyogtam rajta, nagyon komolynak tűnt a fiúcska. A többiek körbezsongták, a pillangó elröppent, a kisfiú szaladt utána elkeseredetten.
– Látjátok? Elijesztettétek! Menjetek innen!- kiabálta az utána futkosó siserehadnak.
– Nagyon kedves barátod van, – mondtam neki.
– Vissza fog jönni,- ismételgette szomorúan – mindig visszajön hozzám, – mondta egyre nagyobb elkeseredéssel, mert látta, hogy a többiek mindig elriasztják. De végül kitette az ujját, és legnagyobb elképedésemre a pillangó valóban visszaszállt rá. Odahozta hozzám. Még soha ilyen közelről nem láttam szabadban pillangót. Békésen ült a kisfiú kezén. Grétit próbáltam magam mellé vadászni, úgy, hogy a pillangót ne zavarjam el. Végül sikerült még egy fotót is készítenem a telefonommal róluk.
– Minden nap így van egy hete – mondta a fiú anyukája. – Jövünk ki, és a lepke azonnal jön és ráül a fiam kezére.
– Mivel kenegeti be a kezét? – vicceltem, de közben úgy éreztem magam, mint egy mesében. Ami a egy kisfiú és egy gyönyörű, órási pillangóról szól.