Tegnap kérdezem Grétitől:
– Mi volt az ebéd a bölcsiben? Mit ettél?
– Nem tudom. Olyan gyorsan berohant a pocakomba, hogy nem emlékszem.
Tegnap kérdezem Grétitől:
– Mi volt az ebéd a bölcsiben? Mit ettél?
– Nem tudom. Olyan gyorsan berohant a pocakomba, hogy nem emlékszem.
Az előszoba folyosón szoktam vasalni, ilyenkor elég szűk hely marad a vasalódeszka és a beépített szekrény között. Gréti tudja, a vasaló veszélyes, el szeretett volna menni mellette a keskeny kis ösvényen, ezért rám nézett és megkérdezte:
– Áthaladhatok?
Megzabálom a szóhasználatáért… 😀
Tegnap ismét kirándulást szerveztünk a saját városunkban, és olyan helyeken jártunk, ahol még eddig soha. Feltérképeztünk egy szuper kalandparkot is, ahonnan Apa nem tudott minket elvonszolni. Azonnal rohantunk a bejárathoz, ahogy megláttuk, de sajnos Grétinek 110 cm-esnek kell lennie ahhoz, hogy menjen, én meg így nem akartam bemenni, hogy fájdítsam az amúgy is bánatos kis szívét. Csak néztük-néztük vágyakozva a bekötött, mászó embereket. Gréti már mindent kitalált, hogy bejusson. Könyörgött, sírt, szépen kért… Aztán megértette. Még kicsi. Én pedig megértettem, hogy nem szabad önző módon egyedül bemenni. Aztán maradt csak a vágyakozás. Majd Gréti előállt a mentő ötlettel:
– Tudod mit Anya? Menjünk be mindketten, majd viszel a hátadon.
Úgy elkezdtünk nevetni… DE ha egyszer 110 cm lesz… Addig meg Apa megígérte, hogy két szoptatás között egyszer vigyáz Petikére, míg én mászok…
Gréta törli fel a fürdőszobát, Apa törülközik. Gréta közben pöröl:
– Többet ne pancsolj ki, mert dobbantóan mérges leszek!
– Az mi, hogy “dobbantóan mérges? – kérdezi nevetve az apja.
– Dobbantóan mérges leszek, ami azt jelenti, hogy mérges leszek és dobbantok!
Ez a nap is eljött. Kisasszony végre hajlandó volt megpróbálni wc-be kakilni. Hosszú koncentráció után “megálmodott” 3 nyúlbogyóját jól megbámulta, majd visszaült a wc-re és közölte:
“Várni kell! Több is jön hozzá. Ilyen óóóriási nagy, amit valaha is láttam.”
Biztos, csak nem ma… Pedig elég hosszan vártunk. :))))
Apa ma reggel büszkén mutogatta az új drót nélküli egerét. Kinyitotta, forgatta, magyarázott, Grétivel bámultuk a lelkesedést, majd Gréti sarkon fordult és beszólt.
– Mi lányok vagyunk és mi régit használunk.
Ajvéééééééé. 😀 😀 😀
– Te öreg vagy! – közölte Gréti a nagypapájával, miközben az öltöztette.
– Igen, öreg vagyok már. – mosolygott Nagypapi.
– Öreg a kezed is.
– Jaj, ne mondj már ilyet Gréti, akkor én is öreg vagyok! – próbáltam tompítani.
– Te nem vagy öreg Anya, neked szép az arcod. – … de nem sikerült…