Tegnap kicsit sírdogáltam az autóban. Gréti hátulról szólongatott:
– Anya miért sírsz?
– Semmi baj, mindjárt abbahagyom.
– Anya, mondd el kérlek mi bánt!
– Semmi baj, már megnyugodtam. – tódítottam.
– Anya! Légy szíves! Mondd el kérlek mi bánt!
Addig hajtogatta, míg elmondtam.
– Anya, odaadom a finom puha takarómat. – Nyújtotta a kis plédjét, amivel be volt takargatva a hátsó ülésen. – Nemsoká hazaérünk, és akkor befektetlek a finom pihe-puha ágyikóba és megölelgetlek. Betakargatlak és akkor már meg is nyugszol. Jó?
– Jó lesz köszönöm!
– Akkor most nyugodj meg Anyuci. Nemsoká hazaérünk.
Olyan hangon beszélt velem, amilyennek még soha sem hallottam. Mintha egy kis őrangyal ült volna mögöttem. Imádom!

– Gréti, finom a kaja? – kérdeztem ebédnél.
– Nagyon ízletes ételt készítettél Anyucika!

Húvazze….

Ma annyi párolt zöldséget betárolt Gréta, hogy alig maradt éhesen hazaeső édesapjának, de azt is kinézte a szájából.
– Apa, kaphatok én a te finom hamidból?
– Persze,- mondta elcsukló hangon a dögéhes párom, és kissé remegő kézzel nyújtott Gréti szájához egy szeletke répát, ami leesett a földre. Mindketten elcsigázottan nézték.
– Bocsi Apu, hogy leesett a répád.
– Remélem Apa nem esett le a répád! – tettem hozzá a magamét a történethez.

– Gréti, hagy vegyem ki a kakit már a pelusodból!
– Anya! Még nem jött ki a kaki, hála a Jóistennek!

Grétával és kicsi Pistivel a kardiológián voltunk. Grétinek éves ellenőrzés volt a cél, Pistinek a szívzörej okát kerestük.
Gréti szívét egy színes szívultrahanggal nézte a doktornéni. Oktatott egy fiatal srácot közben.
Gréti érdeklődéssel kommentálta a képernyőn látottakat:
– Nézd! – szólt a doktornőnek, – Az ott én vagyok a képen.
– Igen te vagy. – nyugtázta a doktornő.
– De sajnos nem látszik a göndör hajam! – sajnálkozott Gréta. Halkan röhögött a társaság.
– Legközelebb majd rendelünk a gyártótól egy olyat, amin látszik, rendben? – mondta szelíden a doktornéni.
– Rendben, köszönöm. – felelt Gréta

 

 

 

 

– Ti vizeztétek össze a törülközőmet? – kérdeztem a kis csapatot. Nem tudtatok valami mást találni? -blablabla…. csak mondtam-mondtam a magamét. Este volt, kimerült voltam, csak egy zuhanyra vágytam és kb. egy vizes törülköző tette be a kaput. A kis csapat ült az ágyon, néztek rám meredten, majd Gréti nyugodt hangon megszólalt:
– Anya! Nézz a szemembe! – szuggerált jelentőségteljesen, kicsit megbiccentett fejjel – Hozzál magadnak egy másik törülközőt! Nézz a szemembe!?! Hozzál szépen egy másikat, jó?
– Jó. Hozok. – Mondtam és leforrázva elballagtam egy másikért. :DDDD

Tegnap Grétit is a kis kádba fürdettük, kívánalma szerint. Apukája törölgette a pelenkázón, ő volt a kisbaba…
Én úgy tartottam a pici babát, mintha Grétit nézné. Grétinek jó kedve volt, nevetgélt, gőgicsélt a kisbabának cuki hangon.
– Hát szia! Hát szia kicsike! Hát szeva’ kis Dömdödöm! De ronda vagy! De milyen ronda vagy te!

Nagyon kevesen múlt, hogy nem pisiltem össze magam a röhögéstől. Folyt a könnyünk. Nem gonoszságból mondta. Gyermeki szent meggyőződésből.

– Anya, kérek Peppa malacot!
– Most nem kicsim. Inkább játszunk valamit.
– De Anyaaaaa, kérek Peppa malacot!
– Cirmos cica!
– De  Anyaaaaa! Kérek szépeeeeeen! Olyan cuki vagyok!

Aha….. 😀