Mert miért gondolom, hogy el tudunk utazni és jól tudjuk érezni magunkat, amikor Apa szabit vett ki?
Apa szülinapját és Húsvétot ünnepelni érkeztünk le a nagyszülőkhöz Balatonra, de már az indulás is bizonytalan volt mert Apa rosszul lett. Lázas volt, ment a hasa. Anyósék bátorítottak, nagyon vártak, le is mentünk. A meghitt szülinapi köszöntés után gyors zuhany és ágyba bújás volt, majd Gréti teleokádta az ágyat. Aztán ez reggel 6-ig 10-20 percenként folytatódott… Reggel hazamenetelt fújtam, mert az éjszaka közepén Peti is belázasodott. De a pakolás lassan ment ráadásul a gyerekek bealudtak, és jöttek a Húsvéti ünnepet ünneplő családtagok is. Na ekkor kezdtem én hányni… Persze Apa pakolt össze mindent és ahogy 20 éve már egyszer megéltem, hazáig hánytam majd minden pihenőnél… Csak akkor 16 óra alatt Rovinjból cibált haza az akkori kedvesem… Most szerencse közelebb voltunk, mert bár Gréti aludt, Pöti végigordította az utat.
Kedden felhívtam doktornénit!
“- Fosunk-hányunk lázasak vagyunk.
– Maguk is? Nyugodjon meg, mindenki fosik Csilla most, mindenki a környéken. Hánynak is? Az nem rota! Nem fülgyulladás Csilla?
– Én is hányok és nem fáj a fülem. A kicsi viszont csak taknyos és lázas, semmi más.
– Akkor ő a fülgyulladásos. Itassa a gyerekeket. Én most keringelek mint a gólya… madár, nem tudok kiszállni az autóból, mert szétázok, hajrá, majd beszéljünk holnap.
– Oké, visz hall.”
A mi dokinénink szerint ha nem rota, akkor fülgyulladás.
Nos ez van. Szerencsére már szerdára mindenki jobban lett. 🙂