dumanyu.hu

Dumanyu – Kismama, anya, baba, humor egy helyen

dumanyu.hu - Dumanyu – Kismama, anya, baba, humor egy helyen

Pisi kérdés…

– Jaj! Belepisilek a kádba! – kiabál a 3 éves Gréti, nem sokkal azután, hogy beletettem őket a vízbe.
– Ne merd megtenni, mert jaj! – szólok rá.
– Már jön is nézd! – mutatja az egyre pisisebb vizet. Nem vagyok formában. Este van, fáradt vagyok, egyedül vagyok a gyerekekkel… ez meg itt… sárgállik össze-vissza. Nagyon mérges vagyok. Káromkodok, morgok, leeresztem a vizet, újat töltök. Persze a vízcsobogástól “Peti a bátor” sírógörcsöt kap, ki akar menekülni, áll, üvölt.
Megnyugszik a helyzet és elmagyarázom, legközelebb szóljon.
Szól is másnap, ordít!
– Anya, bepisileeek! – Futok. Kikapom, ráültetem a bilire. Pisil. Minden úszik a vízben, ahogy lecsöpögött a gyerekről.
bilitetovel
Feltörlök, visszateszem Grétát a fürdőbe.
-Anya, hideg a víz! – Nem olyan hideg, de célzásnak veszem, megunták a játékot, fürdetek…

Szépen felöltöztetem Petikét (1 éves), aztán kiveszem Grétát is a vízből. Nagyon nehezen lehet vele bírni. Már fáradt, nem túl együttműködő. Egyszer csak hallom. “Kloff-kloff”… a folyosóról. “Jaj, Petike a fürdőjátékokkal játszik. Vizes lesz.” -gondolom. Megint csattog a műanyag a kövön, ismerős a hang, de Grétával vagyok elfoglalva. Milyen szerencse, hogy Petike addig csendben eljátszik.
Csendben eljátszik…. “Kaff-kaff”…. Ismerős műanyag hang a kövön.
“Gyere már ide Gréti, vedd a pizsid, ne ugrálj az ágyon!”
Petike nagyon csendben van, minek van ilyen hangja? “Gréti, az anyád szemit, most már mérges leszek!”- zsörtölődöm.
“Kaff-kaff!” – hallom az előszobából újra.
A bilineeeeeeeeeeeeeeeeek! A bilinek van ilyen hangja, ahogy nyitódik-csukódik a teteje… nem öntöttem ki a pisiiiiit….  Ááááááááááááááááááááááá! Petiiiiiiiiiii!

Petike csendben felnyitotta a bili tetejét, telepakolta a pisit fürdőjátékokkal, visszacsukta. Kivette a játékokat, megcsócsálta, visszarakta. Ez volt az az ismerős hang. A bili tetejének csattogása. Tetőtől-talpig pisis volt. Itt van az a pont, amiben nem gondolunk bele! Nem hányjuk le a gyereket! Fürdetés, új szerkó. Hosszú ez az este…

Újabb pisis sztori

Újabb pisis sztori

Nem tudod kivédeni, hogy a gyereknek ne mindig a legalkalmatlanabb időpontban és helyen kelljen pisilnie…

Kicsi családunk úgy döntött, hogy játszóterezés után beugrik a helyi Lidl áruházba jégkrémért. Már estefelé volt, de Apának dolgoznia kellett visszamenni. Hogy kicsit jobb kedvünk legyen, Apa még ráállt egy kis kitérőre.
Mindenkinek jégrém volt a kezében, a parkolóban közeledtünk az autó felé, amikor Gréti kijelentette, hogy neki bizony pisilnie kell. De most azonnal.
Körbenéztem, sehol egy kis bújás, a parkolót alacsony, tüskés bokrok vették körbe.
Nem volt mit tenni. Grétit felkaptam és a bokrok fölé tartottam. Kezemben oldalra lógott a megkezdett jégkrémem. Gréti, mint egy nagyasszony, igen mulatságosan, békésen táplálkozott (nyakig csokisan), közben pisilt. Végig a lábamat.
Ettől persze, – nem én lennék, ha nem, – rám jött a Csilla-féle sikítós röhögés.
– Vííííííííííííííííííííííííííííííííííí!!!!
Erősen szorítottam a térdeimet össze, nehogy jószokás szerint azonnal bepisiljek, de éreztem, hogy a röhögéstől egyre gyengülök. Gréti a kezemben ólomsúlyúvá vált, kezdett egyre lejjebb és lejjebb csúszni, végül bekövetkezett a legrosszabb. Lassan beereszkedtem vele a szúrós bokorba, csupasz seggel…
– Anya, ez szúr! – tiltakozott, közben mint egy kérődző tehén rágcsálta a csokis jégkrémet.
– Víííííííííííííííííí!!! – válaszoltam és újszülött zsiráf állásban, nyeklettem-nyaklottam, vinnyogva szorongattam a pisit.
– Anya nevet. – Állapította meg rezignáltan és kérődzött tovább immáron álló helyzetbe tornázkodó leánygyermekem, miközben zavartalanul pisilt tovább… végig a lábán.
– Víííííííííííííííáááááááááááááááááááááááuuuuuuuuuuuuíííííííííííííííííí- sikítottam én. Ez volt a problémamegoldás első szakasza! Próbáltam összeszedni magam, tekintetem végigmászott Apa szandáljáról összeborzolt szemöldökéig. Valami magyarázaton próbáltam gondolkodni, vagy összeszedni a gyereket. Mentő ötletet kerestem a vonyításom orvoslására. Visszalógattam a fejem a gyerek felé, aki egy szál punciban, könyékig és nyakig csokisan, ellenben térdig hugyosan állt a szúrós bokor mellett. Rágott.
Nem volt mentség!
– Víííííííííííííííííííííuuuuuuuuuiááááááááááááááááááááááááááááááááááááííííííííííí- híííííííííííííí-hííííííííííííí- léptem a tettek mezejére majdnem. Helyette levegőért kapkodtam. – Víííííííííííííh, vííííííh, víííííííííh.
Apa most már tombolt, amit onnan vettem észre, hogy halkan és morcosan megszólalt:
– Most már menjünk.
Megpróbáltam nagyon komoly lenni. Nos nem ment. Éreztem, hogy nincs tovább, muszáj megállt parancsolnom magamnak. Valahogy, akárhogy.
– Híííííííííííííí, híííííííííííííííííí, híííííííííííííí, híííííííííííííííííííííííííí!

Már nagyon fájt az arcom, ahogy a szám próbált körbefordulni a fejem körül, oxigénem semmi… Kitörülgettem a szememből a könnyet, mély jógalégzéseket próbáltam venni. Végül csiga lassúsággal összevakartam magam.
– Hííííííííííí-hi, híííííííííí-hi, hííííííííííííí-hi!
A közben megolvadt és csurgó csokis trutyitól megtörültem a kezem, és elrendeztem a jégrémével félmeztelenül, pisisen-csokisan, zavartalanul csámcsogó gyermekem. Belapátoltam az autóba és haza indultunk.

Nagy pisik éjszakája

A mai napot ünnepélyesen kinevezem a “Nagy pisik éjszakájának.”
Immáron Istvánomnál is pelenka váltást eszközöltem. Az “L” betűs nagymárka minden 2. alkalommal kiengedte a pelus tartalmát, teljes mezcserét kellett eszközölnöm. Átváltottam a “P” betűsre, ami eddig szuperül muzsikált. Kivéve ma éjjel, amikor gyermekem tetőtől talpig pisis volt, ami átment a vastag hálózsákon és eláztatta a matracot is. No meg persze a mi ágyunkat is, mert a félálomban kódorgó párom a vizes gyereket hozta át szoptatni, én pedig csak a cicit toltam a szájába….

Szóval 4-kor megszoptattam, aztán felocsúdtam és kármentesítettem. Sajna mindeközben kispasi szeméből elillant az álom, úgyhogy volt 5 volt, mire leraktam. Épp a popója ért az ágyhoz, amikor Gréti sikítozva ébredt, hogy egy pók mászott az ágy mögé. Rosszat álmodott. Megnyugtattam, hozzábújtam… csupa víz a gyerek…
Felkászálódtam és átöltöztettem a szintén mellkasáig hugyos csemetémet, aki reszketett. De jó, hogy a barátnőm hétfőn húzott ágyat… minden pisis lett, a szárító kapacitása pedig megtelt.
Fél 6-kor bújtam ágyba, hogy pihenjek kicsit… ahhoz képest, amit este Apával kiálltunk, mire csend lett és elaludtak a gyerekek… De ez egy másik történet…

 

Egy újabb reggeli összepisilt franciaágy

-Anya, idebújhatok?
-Gyere drágám! – bújik – Gréta, te csupa pisi vagy! – kifolyt a pelusból.
-Igen,  csupa pisi vagyok.
-De miért nem szóltál? – Édes mosoly a kis buci fején.
-Most szólok.

(nincs az a pelus, ami ennyit kibír…)