Fekszem az ágyon, Pöti tépi le rólam a ruhát, álmos. Gréti kucorog mellettünk.
– Anya, megyek inni.
– Jó, csak kérlek a konyhaasztalról hozz egy zsepit, folyik az orrom. – Petike egyre mélyebben szuszog, én már fel nem állok, akkor kezdhetem az egész altatást elölről, azt pedig már nem bírják a csöcseim. Milyen jó, hogy van egy nagy és okos, lassan 4 éves lányom, aki segít! Már jön is.
– Csak ezt találtam. – emel magasba egy bőr nyakláncot, nézi, ezzel a lendülettel hatalmasat vágódik a szétszórt játékokon.
– Ááááááááááááááááááááá!!! – üvölt.
– Vááááááááááááááááááááááá! – üvölt fel Pöti.
– Jól vagyok, jól vagyok. – cincogja Gréti és kászálódik fel az ágy takarásából megszeppenve.
– Vááááááááááááááá!!!- üvölt tovább Peti.
Megyek egy zsepiért.
– Váááááááááááááááááuáuááááááááá! -szirénázik Peti.
Kezdhetem elölről az altatást…
– Csing. – mondja az időzítő. – Pöti dobja el a cumit, két kézzel tép magához. Lelki szemeim előtt megjelenik a péppé főtt újkrumpli… fújom az orrom és próbálom nem atomokra szedni a bandát…