Hála a Jóistennek Gréti nagyon szófogadó kislány. Az utcán is, ha szólok neki megáll. Utca sarkán magától leszáll a kismotorjáról, megfogja a kezem, átsétál az úttesten. Ezt úgy értem el, hogy szertartás szerűen mindig egyazon útvonalon ugyanazt a szertartást csináltuk végig. Ugyanazt mondtam, ugyanazt csináltuk, ezerszer ismételtünk mindent. Ez szuperül is működik.
Kivéve…
Ha olyan gyerekkel van, aki nem fogad szót, vagy nagyon belemerülnek valami éktelenkedésbe. ezekben az esetekben, ha látja, hogy a másik gyerek nem csinálja amit a szülője mond, azonnal felbátorítva érzi magát arra, hogy ő se fogadjon szót. Ilyenkor nagyon résen kell lennem.
Nos a közlekedési parkban nem éreztem a veszélyt. Egy padon ülve, óriás hasamat pihentetve, néztem a két veszett motoros csajt. Ment a két gyerek, mint a meszes, körbe-körbe, keresztül-kasul a biciklis parkon, nagyon szuperül érezték magukat. Egyszer csak egy szempillantás alatt, két bokor közti résen, a füves lejtő tetején, huss! Eltűntek. Legnagyobb szerencsére apukák is ott voltak. Egy pillanatra, egymáshoz fordulva két szót váltottak, – amúgy igyekeztek a gyerekek közelében maradni, úgy sétáltak körbe.
– Megállj! – sikítottam utánuk mindhiába, – A lányok! -üvöltöttem, és apukák már futottak is, mint a nyúl, ugrottak be a bokorba, két különböző helyen mint Tarzan, de a vihogó csajokat csak pár hosszú pillanat után találták meg.
– Na, most jól jött volna valami távvezérlő, -mondtam a srácoknak, amikor elővezették a csimotákat. – Valami elektromos sokkoló.
– Légy szíves ezt a verziót ne hangoztasd, a gyermekvédelem nem szereti. – Intett meg vihogva Apa.
– Hihihihihihhihi – kuncogott a másik apuka, – ha tudnátok néha milyen megoldások jutnak az eszembe néha…. És elmondta. Nos nem hangoztatom, mert a gyermekvédelem ezt pláne nem szeretné. 😀
Mindenesetre ezzel a gyerekes röhögcséléssel sikerült levezetni, az utólag kijött feszültséget, amit a két kölyköcske egy másodperc alatt okozott. Ha egyedül lettem volna, ez a sztori 10 perccel tovább tartott volna.
Previous
Next