Hazaértünk, megálltunk a ház előtt, kiszálltunk. (Reggelit vettünk az albán péknél. Még életemben ilyen finom kiflit nem ettem…). Bezártam az ajtót. Gréti:
– Anya, jól vagy?
– Köszönöm jól.
– Sebed meggyógyult?
– Még nem, majd karácsonyra.
– Fáj még?
– Már nem fáj.
– Hoppi! – emelte magasba a kis kezecskéit.
Szerző: Dumanyu
Gondolkozom
– Anya, azon töröm a fejem… – nem folytatta. – Azon gondolkodom… – itt elgondolkodott egy pillanatra,- az jutott az eszembe… -itt megint elkalandozott. Kis csend után határozott kijelentés: – Anya! Töröm a fejem.
– Min kicsikém?
– Á, semmi, csak elgondolkodtam. – Látszott, hogy tényleg.
Nagy pisik éjszakája
A mai napot ünnepélyesen kinevezem a “Nagy pisik éjszakájának.”
Immáron Istvánomnál is pelenka váltást eszközöltem. Az “L” betűs nagymárka minden 2. alkalommal kiengedte a pelus tartalmát, teljes mezcserét kellett eszközölnöm. Átváltottam a “P” betűsre, ami eddig szuperül muzsikált. Kivéve ma éjjel, amikor gyermekem tetőtől talpig pisis volt, ami átment a vastag hálózsákon és eláztatta a matracot is. No meg persze a mi ágyunkat is, mert a félálomban kódorgó párom a vizes gyereket hozta át szoptatni, én pedig csak a cicit toltam a szájába….
Szóval 4-kor megszoptattam, aztán felocsúdtam és kármentesítettem. Sajna mindeközben kispasi szeméből elillant az álom, úgyhogy volt 5 volt, mire leraktam. Épp a popója ért az ágyhoz, amikor Gréti sikítozva ébredt, hogy egy pók mászott az ágy mögé. Rosszat álmodott. Megnyugtattam, hozzábújtam… csupa víz a gyerek…
Felkászálódtam és átöltöztettem a szintén mellkasáig hugyos csemetémet, aki reszketett. De jó, hogy a barátnőm hétfőn húzott ágyat… minden pisis lett, a szárító kapacitása pedig megtelt.
Fél 6-kor bújtam ágyba, hogy pihenjek kicsit… ahhoz képest, amit este Apával kiálltunk, mire csend lett és elaludtak a gyerekek… De ez egy másik történet…
Támadás
– Anya támadt egy ötletem! – ???? kerekítettem el a szemem, ezzel együtt esett le az állam. – Építsünk bunkert!
– Építsünk! – Ha már támadt.
Mire jó a mese… én azt hittem csak bambul rajta, de nem. Kívülről tudja és érti a kedvenc meséit. Apa úgy olvas neki, hogy kihagy egy-egy szót. Gréti pótolja. Már csak este olyan állapotban kell lennem, hogy fel is vegyem… :)))
Jó reggelt kívánunk!
Őszinte testvéri szeretet
Like a love song
– Anya, kapcsolj nekem Selena Gomezt! – bejövünk a dolgozó szobába.
– Várjál, mindjárt, hol van-hol van… – kattintgatok gyorsan a gépen, megnézve jött-e levél, mizu az oldalamon…
– Anya! Selena Gomez a Youtubon van! – szólt rám Gréta.
– Oh, tényleg? – na ez nem jött be – Kapcsolom!
(Kívülről tudja az egész számot fonetikusan, annyit hallgattuk…)
Enni csak szépen
– Gréti, kérsz joghurtot?
– Igen. – Ül, mesét néz a számítógépen. Ide menekült egész napra az új helyzet elől. Feldolgoz…
Hozom, kibontom, nézegeti, belekanalaz, bajban van, látszik rajta.
– Kérsz valamit a nyakadba? – kérdem.
– Aha, igen. – megkönnyebbült mosoly – mert lecsöppen!
Hozok egy konyharuhát, és magamnak is egy laktózmentes joghurtot. Nézi erősen.
– Kérsz belőle? – kérdem.
– Az a tied, nyugodtan egyed! – jött a válasz. Falatoztunk.
A liftben
2 nappal a császár után “sietős” madárléptekkel a szobatársammal elcsoszogtunk a liftig.
“Produkálni kell, különben hashajtó, és addig nem mennek haza!” – hangzott őrmester nővér zord hangja!
“Vessenek be mindent, igyanak kávét, maga hazudhat is!”- szólt a szomszédasszony orvosa, betegére nézve.
Kááááááááááávééééééééééé! Igen! Ez hiányzik.
Az egyetlen működő lift nehezen kocogott velünk, de végül kávéhoz jutottunk és immár kb. 8-an vártuk, hogy a 3.-ra visszavigyen minket.
– Hová? Kérdezett minket egy idősebb, köntösben lévő hölgy, majd a hasunkra nézett! Ja, a 3-ra. 🙂 De buta vagyok. Kismamák. Mikorra várják?
– Már megvan! – válaszoltam.
– Ezt nem gondoltam! – szólt egy fiatal apuka.
– Köszi, a férfiakra mindig lehet számítani! – vágtam rá.
– És fiú, vagy lány? – kérdezte a néni.
– Lány! – vágtam rá – Gréta! Izééééééééé…. nem. Fiú. – Zavaromban én sem tudtam, hogy sörhasú pasi vagyok, vagy terhes nő, vagy terhetlen…
– Kisfiú! Jaaaaaaaaaaj! – mondta a néni – És hogy hívják?
– István!
– Mint én! – szólt a fiatal apuka.
“De ő nem seggfej!”- gondoltam én. Megérkeztünk.
Megfoghatom a kisbabámat?
Meg! Még egy fotó, aztán jó éjt!
