Jaj Gréti, vidd már arrébb a lábad, megrúgtál! – gondolom és odanyúlok. Félálomban megfogok egy talpacskát és próbálom arrébb tolni. Bumm! Megint megfogom, de nem tudom arrébb tolni. Gréééééééééééééti, de kitartó vagy. Ébredezem. Bumm! Az anyád szemit! Most már kezdek magamhoz térni, kezembe veszem a talpacskát, felébredek. Ahhhhhhhhha. Jó reggelt anya, ez a láb belül van. Illetve értelmezés kérdése. Belül, de olyan erővel lóg ki, hogy az egész kis talp, ujjaktól a sarokig türemkedik ki a pocakomból.