Hazaérek valamelyik nap, Gréti nagyon sír. Bújik. Rajzfilmet nézett.
“A dinó apukája… – szipog – meghalt.” Próbál mosolyogni, nem megy. Sírdogál. Ölelgetem és vigasztalom a magam módján: “Ez csak egy rajzfilm” -nem jött be, most már zokog.
“Ne sírj Gréti, nincs semmi baj! A dinók kihaltak. Mind. A kicsi is a nagy is, minden dinó, jött egy nagy bumm és mind kihalt. Ennyi.”
Felnézett, a nagy cseppes szemeivel, és nagyon röhögött, majd visszabújt még szipogni.