dumanyu.hu

Dumanyu – Kismama, anya, baba, humor egy helyen

dumanyu.hu - Dumanyu – Kismama, anya, baba, humor egy helyen

Nyúzás…

Grétinek már tele van a bugyra a gyógykezelésből. Orrmosás, inhalálás, orrszívás, végestelen véges ciklusa kimeríti és kiborítja, ahogy a picit is (és persze minket is). Már előre tiltakozik, az amúgy rutinszerűen jól működő dolgok ellen, mint pl. az orrmosás. Sírt, zokogott, könyörgött, végül kötelességtudóan kimosta az orrát, és szipogva elbújt.
– Gréti, mit kap az aki ilyen ügyesen mos orrot? – kérdeztem vidám hangon, mintha nem megpusztulni készülnék a hajszában, betegen.
– Mit? – kérdezte a kíváncsi hangocska.
– Pudingot.
– Juj, de jó, köszönöm! Köszönöm! – kiabálta. Erre Apa is előbújt a dolgozó szobából és nagyon megdicsérte. Gréti nagy elánnal kanalazta a ritka csemegét.
– Ügyes vagy! Erősítettem meg.
– Köszönöm Anya a pudingot! Nagyon jólesik és már meg is nyugodtam.
Édes két és fél éves!

De hát…

– Anya, kérek szépen inni! – ébred Gréti éjjel a jövés-menésünkre.
– Apaaaaa! -szólok, – Kérlek hozz a vizet! – kiáltok Apa után a konyhába. – Ha már ott vagy hozzál C vitamint is! – de ekkorra Apa már beért a vízzel a szobaajtóba. Sarkon fordult és kiment.
Gréti leejtette a vállait és lehorgasztotta a fejét. Felsóhajtott:
– De hát hogy fogok én így most vizet inni?!?

Nem illik…

– Gréti, gyere inhalálni!
– Nem megyek anya, mert a maszk nem illik a kerek fejemre!
– Heh? – 😀 😀 😀

Kakiügyi bejelentés

Végre itthon a kórház után. Gréti is úgy látom, kezd a régi lenni.
– Anya, kezdek bekakilni.
– Nem kéne ráülni a wc-re?
– Nem ülök rá sehová, mert ez nagy lesz.

Ajvé… otthon, drága itthon… :DDD


Memória

Ma vásárolni voltunk. Kis család együtt. Részben, mert minden percnek örülünk, amit együtt tölthetünk, részben, mert reménykedünk Apával, hogy ha ketten ott vagyunk akkor nem felejtünk el dolgokat megvenni.
De a nagy csoda mostanában mégis csak Gréti, aki mindenre emlékszik és mindenre figyel. Nekem nem kell listát írnom, elég, ha elmondom épp mi fogyott ki, ő egy hét után is emlékszik rá. Tolom a bevásárlókocsiban, ő pontosan tudja mit hol találunk a szupermarketben és mondja:
“Anya tojás! Anya, arra mennyünk, vegyél olajat, elfogyott! Anya! Nincs otthon cukor!”
Na és a figyelem!
“Anya, a répa, a répa! Ott felejtetted a mérlegnél!”

Imádom!

Türelem


Összebújva beszélgettünk Grétivel, egy kisebb nézeteltérés után:
– Néha egy olyan picinyke kislánynak is elfogy a türelme, mint én vagyok. – taglalta. – Ha felnövök és anyuka leszek, akkor is el fog fogyni a türelmem néha.
– Abban biztos vagyok. – erősítettem meg elképzelésében.

Olvad a hó

Ő vagy az?