Gréti locsolgat a kádban, egy játék lóba töltöget.
Azt mondja:
“Nézd! Kifolyik a lábán! Így megy ez…”

Apja vetkőzteti Grétit a mosógép tetején. Egyszer csak a gyerek lehajol és rámutat a gombokra:
– Vesszek meg mi van oda írva!

Miiiiiiiii? Én ilyet sosem mondtam… hihihihihi

A születésnapomon azt az ajándékot kértem Apától, hogy vacsora helyett együtt mennyünk olyan helyre, ahol a gyerekek jól érzik magukat. Én akkor érzem jól magam, ha ők jól vannak. Egy puccos étteremben csak viselkedni kell, az nem buli. Így kimentünk a parkba az utazó vidámparkba és igyekeztük a vacsora árát beletölteni a dodzsembe. Nagyon jól szórakoztunk. Viszont mint minden bulinak ennek is vége volt, amit Gréti óriási hisztivel “jutalmazott”. Rászóltam:
– Kislányom! Eddig olyan jól éreztük magunkat. Ma van a születésnapom, kérlek ne rontsd el!
Nagyon megszeppent és elszégyellte magát. Hüppögve motyogott az orra alá:
– Bocsi Anyu! Bocsi, hogy elrontom a születésnapod. Én csak azon imádkozom, hogy nekem is legyen szülinapom!

Heh??? Azon mit csinál?!? (mi nem vagyunk gyakorló vallásos család…)

Mentünk hazafelé, Gréti nagyon kínlódott a hátsó ülésen, hogy ő éhes. Mondtam neki, pár perc és hazaérünk, most már bírja ki addig, de nem. Rákezdett a nyavalygásra.
– Anya! Éhes vagyok!
– Máris otthon vagyunk.
– De Anyaaaaa! Nagyon éhen haltam már!

Egy szuper játszótérre vitt minket ma Apa. Gréti nagyon élvezte és ismét meglepett, mennyire ügyesen mozog és mennyire bátor. Még nincs 3, de a legnagyobbaknak való játékon is ügyesen közlekedett egyedül. Csak a kötélpályánál a felülésnél kellett segítenem.

Ügyesen egyensúlyozgatott a függőhídon, amikor szembe jött egy arcfestett kisfiú, dalmata pöttyökkel.

Az én lányom ránézett és azt mondta:
– De ronda vagy!
A kisfiú meglepett képet vágott. Én majdnem ott maradtam a röhögéstől, de igyekeztem megmagyarázni, hogy nem ronda, csak kiskutyának van festve, és pár kedves szót mondtam a döbbent kisfiúnak. Megdicsértem, milyen édes dalmata.
– Dalmata kutyus Grétikém, nem csúnya.
– Deeeeeeeeeee! Ronda. – bizonygatta Gréta

– Anyu! Babu elkísérhet minket a bölcsibe?
– Ha Apa bevállalja, igen.
– Már bevállalta.
– Akkor oké.

Gréti csemegézik a reggeliző asztalnál, majd hatalmasat nyög és mordul. Ránézek összevont szemöldökkel, mire ártatlan kerek szemekkel rám néz és édes kis csilingelő hangon gügyögi:
– Nem vagyok morcos, csak kakilni kell.

Délután hazafelé a bölcsiből:
– Nézd Anya, gyönyörűek a virágok.
– Igen és szagold meg milyen finom illatuk van.
– Jönnek a méhecskék és beporozzák. Mi lesz belőle?
– Ebből? Ebből meggy. Majd megkóstoljuk.

Este fürdés után:
– Apának nagyon más illata van. Finom. Azért, mert beporozta magát.
– Nem. Én Anyádat poroztam be.
– Anyát?!?

Röhögés…