Krokodil

Gréti születésekor a babaszoba berendezésénél a falra állatos falmatricákat ragasztottam. Nagyon sok szerepük volt. Például végigjeleltük őket, amikor jelbeszéltünk még csak. Volt egy elalvós “pápá” dalunk, amikor hajdanán még Gréti a saját ágyában aludt. Mindegyiktől elbúcsúztunk. Most ez a szoba a dolgozó szoba lett. (+lomtár, amióta a pincét elöntötte a khm…)
Gréti felnézett a zsiráfra és közölte:
– Nézd anya! A zsiráf nyakán mászik egy krokodil!
Nézem… és tényleg! Mondja valaki, hogy nincs igaza!


 

Matracok

Gréti 23-án volt 28 hónapos.  🙂
Ma ment bölcsibe, ahonnan kaptam a telefont, hogy Grét lebetegedett. Lázas.
Jaj, nagyon nem fűlött a fogam az orvoslátogatáshoz, nehogy elkapjak valamit, de sajna más lehetőség nem volt, kijönni nem tudott, épp rendelt…
Későn mentünk, mert a védőnéni azt mondta ekkor szinte senki nincs. Grétinek persze nem szólam, hová indulunk, csak a sarkon befordulva mondtam meg, bizony a doktor nénihez.
– Nem akarok a doktor nénihez menni! – kezdett könyörögni. – Félek tőle.
– Nem kell félni tőle, mert a dr néni cuki. Mindig matricát is ad és meg is gyógyít.
Nos nagy bátorságot vett magán és bementünk az orvoshoz, ahol nagyon jól vette az akadályokat. Mindenki cuki volt vele, megnyugodott, gyorsan túl voltunk a vizsgálaton-öltözéssel.
– És a matracok?-kérdezte csalódottan.
– Mit szeretnél? – nézett rá a fáradt doktor néni.
– Kérek szépen matracokat! – állt szemben az orvossal a maga 92 cm-es elszántságával Gréti.
– Matricákat! – nevettem el magam.
– Igen! Matracokat! – erősített meg Gréti.
Sajnos a doktor néni kifogyott belőlük, de az előadást hallva az asszisztens nő hozott neki 4 gyönyörű, színes matricát. Mosolyogva távoztunk, a kicsi gyerek szeme nem csak a láztól csillogott.