Szabályosan

Anya, szabályosan add fel rám a fürdőruhát! -pöröl velem a kiscsirke. Ez azt jelenti, hogy nagy óvatossággal, nehogy koszos legyen… 🙂


Tündér

– … ha lehunyod a szemed egy tündérke, rászáll a párnád csücskére és gyönyörű álmot hoz. – mondom Mariann néni után szabadon, minden áldott nap a mese végén a “zsolozsmát”, amikor is Gréti lehunyja a szemét és alszik. (leggyakrabban)
De ma másképp volt.
– De Anya! Nincsenek is tündérek! – szólt rám Gréti, nagyon határozottan. Meglepődtem. Egy pillanatra nem is tudtam, erre hogyan reagáljak. Aztán próbálkoztam.
– Ki mondta, hogy nincsenek?
– Hát én! – közölte és nagy vehemenciával magára mutatott, majd befordult a fal felé.
– És ha mégis vannak tündérek? – próbálkoztam be. Visszafordult és nagyon komolyan magyarázni kezdett.
– Tudod anya vannak olyan dolgok, amiket szeretek és vannak olyan dolgok, amiket nem. – tagolt jelentőségteljesen, majd szünetet tartott. Vett egy mély levegőt. – A tündéreket NEM szeretem. Tudod mit szeretek? – nevette el magát, – A csokit! – kuncogva befordult ismét a fal felé és elhelyezkedett aludni.


Anyám Péter…

– Én nagyon bírom Péter anyámat! – jelentette ki egyik barátunkra minap Gréta.
– Péter bátyádat! -javította ki Apa. Nevettünk. Mi mindig így hülyülünk Péterrel. Mindenki a bátyja és a nénje a gyerekeknek. Ezen mulatunk. Mint egy szép nagy család.

– Mesélted Péternek, mit mondott Gréti? -kérdeztem ma.
– Nem, Péter szabin van, nem zaklatom ezzel.
– Apu, mi is megyünk oda Péterhez szabira. Odautazunk szabira Péterékhez?
– Gréti! Szabadságon vannak Péterék. Szabi nem egy hely.
– Óóóóóóóóóóóóóóóóóóó…


A tüske

– Nem akarom, hogy kiszedd a tüskét!- sikít Gréti. Pedig félek, a talpa be fog gyulladni. De a tegnapi kiborulása már az én lelkemnek is sok(k) volt. Remegő-hüppögő kis testét szorítottam magamhoz és magyaráztam-magyaráztam arról, hogy az anyukák csak akkor okoznak kis fájdalmat, ha meg akarják óvni a gyerekeiket a nagytól…
De nem győztem meg. Reggel könyörgőre fogta:
– Könyörgöm Anyu, ne nyúlj a lábamhoz. Könyörgöm!
– Gréta, nem bízol meg bennem?
– Nem bízom meg!
– És Apában!
– Apában sem bízom meg. Nem bízom meg senkiben csak magamban! (azt a kutyafáját a hároméves…) Én nem akarom, hogy kiszedjétek a szálkát. – mondta teljes öntudattal!

Szálka marad.


Gréti a tudatos vásárló

– Anya, ez a paradicsom honnan származik?
– Heh???


Az árulkodós

– Peti! Peti ne! Peti! Peti, ne ébreszd fel Anyát!- kiabálja mellettem egyre hangosabban Gréta, majd hozzám fordul.
– Anya! Aaaaaaaaaaaaanyaaaaaaaaaaaaa! Figyelj! Peti fel akar ébreszteni!

Kösssssssssssssz…


Néhány elmaradt szófordulat

“Épp ide igyekeztünk!” – közölte Gréti, amikor megérkeztünk a játszóra. Nagy viháncolás után indultunk haza, de út közben megállt, rám nézett:
“Anyu! – mondta kifáradva – nincs bennünk tartalék.”


Fujjjjj!

– Anya, mit írsz?
– Írja az aranyköpéseid. – magyaráz Apa
– Fujjjjjjjjjjj!
😀 😀 😀


Ica

– Elfogyott a parenyica? – kérdezte Apa.
– Milyen Arany Ica? – kérdezte Gréti.


Állva-ülve

– Meg vagyok én áldva! – sóhajtottam fel.
– Meg vagyok én ülve! – sóhajtott fel Gréta.