Gréti ébredezik. Köhög.
– Anyu! Légyszi. Kérek Lándzsás útifű szirupot!
– Neked is jó reggelt Kicsikém! Máris, csak kiszippantom a nózit. -Mondom, és kiszippantom orrszívó porszívóval. Semmi nem jön. Megtöltök egy kiszuperált gyógyszertári orrcseppes műanyag flakont sós-langyos vízzel, átmosom az orrát.
– Anya! kapok levegőt! – Szuper. Bekenem a kis mellkasát-hátát Jegesmedve olajjal. Imádja. A Baby Loofot gyűlöli. Gyorsan csinálok egy banán turmixot, hagyom, hogy iszogassa. – Anyu kérek lándzsás útifüvet! – Na, most már van valami a gyomorban, adok neki. – Már nem is köhögök! Mehetek bölcsibe?
– Cirmosom, ez annak a függvénye, mit találok még abban az orrban. – Mondom,  leszívom megint az orrát (nem sok jön) és előkészítem a Nasipur orrmosót. Rövid tiltakozás után Gréti szépen kimossa az orrát a csapnál. Előre hajol kicsit, kis kezével tartja az orrmosót. (Persze én is.) Majd szól.
– Készen vagyok Anyu! – és leugrik a fellépőről. Kifújja az orrát, szuszog. -Anyuci! Kiabál nevetve! Jól vagyok! Nem vagyok beteg! Anyucika! Annyira szeretlek, meggyógyítottál! – Öleli a lábam, puszilgat. Leülök a földre, szorítom a kis testét. Na, egy orrmosásnak sem volt még ekkora sikere… :)))
Gyorsan leszívom a víz maradékát, kapja a Nasivin sprayt.
– Most már gyere, öltözzünk fel, még pizsiben vagy.
– Nem most állok! – mondja és beáll az orrszívó mellé. (Hú, de nagyon akar valaki bölcsibe menni.)
– Megint leszívjam? – kérdezem.
– Igen, akkor meggyógyulok. – Áll és hagyja, hogy alaposan kitakarítsam az orrát. Nem sok jön, de a Nasivin áldásos hatása már látszik. – Anyucika! – ölel át. – Már nagyon jól vagyok.

Én már kezdek fáradni… Ő látványosan javul. Nincs nagy náthája, az orra sem folyik, de reggelre nem túl komfortosan érzi magát. A javulás látványos. Érzi. Csudajó kedve kerekedik. Indulhat a nap. (Egy órás orrvacakolás után, hibátlanul szelelő tiszta nózival.)