Grétivel palacsintát kevertünk. Állt mellettem a széken. Bújt. Egyre jobban bújt. Fúrta belém a kis fejét. Szuszogott. Persze ölelgettem, megpusziltam. Olyan volt mint egy kiscica, csak nem dorombolt épp. Dugta bele az arcát a karomba, simogatta. Már kezdtem sandán nézni, megszólaltam.
– Én is szeretlek kicsim. Mi van veled?
– Annyira akarom! – sóhajtotta hangosan, és közben fogta a pólómat. Ekkor jöttem rá, hogy a kedvenc Anyuka pólójában vagyok. – Leveszed nekem? Hozok neked egy másikat. – nézett rám, hatalmas szemekkel.
– Oké. – Levettem.
– Köszi! – lökte oda és a gyerek huss eltűnt a szobában, kezében a rózsaszín pólóval. Bekapcsolta a tv-t, elhelyezkedett az ágyon és hangját sem hallottam 20 percig. Bámulta a tv-t, közben morzsolgatta a pólómat. Anyuka póló mániás… Már nincs mit felvegyek, mert a legjobb darabokat lekönyörgi rólam és kisajátítja.
Ééééééééééés ami a non plus ultra. Már Petike is a pólóimat morzsikázza, úgy alszik el!
Previous
Next