Anya mesél

– Anya, olvass fejből! – kérlel Gréti. Nem akar aludni. Pörög, mint disznó a jégen.
– Meséljek fejből?
– Mesélj fejből! – kérlel.
– És miről meséljek?
– Erről a kutyáról. – mutat a kezében szorongatott plüssre.
– OK. Hogy hívják a kutyát?
– Kutyi-Mutyi.
– Rendben. Nos. Élt egyszer Kutyi-Mutyi, Kukutyinban. Ő volt a kukutyini Kutyi-Mutyi. – felcsillan a szeme, nevet, felkönyököl.
– Még!
Folytatom. Tudom, hogy imádja Monty Pythont és a Fikusz Kukiszt 100-szor kell megnézni, így próbálom ebben a stílusban folytatni.
– Volt neki egy gazdája is. – felismeri az összefüggést, nagyon kacag.
– Ki volt a gazdája, ki volt?
– Kuku Tibi! – sikongat a röhögéstől. – Kutyi-Mutyi gazdája kukutyini Kuku Tibi volt. Akinek volt egy testvére is.
– Ki a testvére?
– Kukutyini Kuku Timi. – lecsapja magát az ágyra, úgy nevet.
– Kukutyini Kuku Tibi kiskutyájával Kutyi-Mutyival és testvérével Kuku Timivel éldegéltek boldogságban. Egy kiskakasuk is volt ám. – Gréti gurgulázik.
– Hogy hívták a kiskakast?
– Kukurikúnak. Ő volt Kukutyini Kuku Tibi Kukurikúja.

Ekkorra már Gréta könnyesre nevette magát.
– Itt a vége fuss el véle.
– Neeeeeeeeee! Mesélj még Kukutyinról. Oda megyünk zabot hegyezni.
– Majd holnap. Szép álmokat!


Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.