Apa estig dolgozott, én beszálltam legózni. A figurák a ház tetején csillagot néznek, mi meg mindenfélét mutatunk. “Itt megy az ISS. ” Nevetnek. “Elefánt csillagkép. Szputnyik… ” Mindenki mutat valamit. A hangulat fokozódik. Gurgulázva kacagunk, amikor Gréti hirtelen felpattan és letolja a gatyáját, bepucsít. Itt elvesztettük a fonalat, sikítva röhögtünk, jobbra-balra dőltünk.
Egyre gondoltunk, de nem bírtuk kinyögni.
Gréti többször felállt, bedőlt, mire meg tudtunk szólalni. A vinnyogást én szakítottam meg zihálva: “Srácok! Nézzétek! Telihold van.” Itt megint kivágtuk a magas cét.
Most Pöti törte meg a sikítozást. “Mindjárt farkasemberré változom.” Folyt a könnyünk, de Gréti tartotta a pózt. Én előkaptam egy épp összerakott kisautót, emberrel, és végiggurítottam Gréti csupasz fenekén: “Holdjáró!” Gréti eddig bírta és velünk együtt a földre feküdt magzat pózban. Nem tudom, kitől örökölte a gyerek a hülyeséget. Egy éves sztori:
http://dumanyu.hu/csak-egy-este/
Previous
Next