Csak nem…

Ma annyi párolt zöldséget betárolt Gréta, hogy alig maradt éhesen hazaeső édesapjának, de azt is kinézte a szájából.
– Apa, kaphatok én a te finom hamidból?
– Persze,- mondta elcsukló hangon a dögéhes párom, és kissé remegő kézzel nyújtott Gréti szájához egy szeletke répát, ami leesett a földre. Mindketten elcsigázottan nézték.
– Bocsi Apu, hogy leesett a répád.
– Remélem Apa nem esett le a répád! – tettem hozzá a magamét a történethez.

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.