Cukrászda
Szóval egy csilli-villi, sznob cukrászdában voltunk. (mert ez van a legközelebb)
Leültünk egy 4 fős asztalhoz. Gréti odaintette a pincért és elkezdte sorolni a vágyait. Ő limonádét kér és az úgy nézzen ki, mint azon a képen a koktél… Szóhoz sem hagyott minket jutni, amíg nem végzett a pontosítással. A pincér csak lesett.
Éhesek voltunk vacsi időben voltunk. Petike kapott egy krémest, Gréti egy szelet tortát, mi is bevállaltunk egy kis nasit még a tortaszeletünk mellé.
A limonádé kiérkezett, amikor is Gréti közölte, hogy nincs benne elég szívószál mindenkinek. A pincér fiú nagyon nevetett és hozott még hármat.
Petike Apa mellett ült, Apa darabkánként etette Petit, de Petinek ez nem tetszett és magához ragadta a kanalat. A ragacsos krémest persze nem tudta elvágni, így hol egy piconka darab, hol egy fél krémes lógott a kanalán. Becsülettel lapátolt, de amikor az aljához ért, jó döntést hozott, megfogta kézzel és úgy tömte tovább. Gréti nem édesszájú. Pár kanál után az innivalójáért könyörgött. A sok szívószállal úgy nézett ki, mintha skót dudát fújna.
Amikor Gréti elunta magát, kikérte a gépet a kezemből és fotózott. Hibátlanul komponálta meg a képet, de amikor erőből le kellett nyomni a gombot, mindig lebiccentette. A képeket látva rám jött a Csilla féle vinnyogó röhögés… Elkezdtünk pózolni és csak nevettünk-nevettünk. Ekkor Petire rájött a felfedezhetnék és körbe-körbe totyogott, a kezemet fogva.
A végén 5 percig Apa és Anya nedves törlőkendővel takarított.
Ekkor rájöttünk, hogy egy kis sósra vágyunk. Petike az egy szem pogijával ismét beterítette az immár fényesre nyalt környezetét. Ismét nekifogtunk a takarításnak. Mellettünk glancparádéba öltözött felnőttek és gyerekek kulturáltan szórakoztak..
Szerintem nem fognak legközelebb beengedni minket, bár a pincér fiú láthatóan jót mulatott rajtunk.