Fájt

Anyapólóban hordozza a kisfiát.
Ma óriásit sétáltunk Grétivel. Cipelte a kicsikéjét a zebrát. Ő a kisfia. Pont a ház elé értünk, amikor felbukott és térdre esett. Gyorsan leguggoltam és átöleltem.
– Anya! Végem van! – sírta el magát. De olyan édesen mondta, hogy a “borzalom” ellenére elmosolyodtam.
– Azért csak nem kicsikém! – öleltem magamhoz a pityergő, fáradt kicsi drágámat.

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.